Ott voltál már, oly közel,és nagyon szerettelek,s ha sorsom nem üldöz el,gondoltam, nem is megyek.Bár nem tudtam semmit sem,a mágnestű forgott még,hisz úgy akarta Isten,hogy két szívben is ott légy.Nem volt egy gondolatom,az a másik mi neked,én szerettelek nagyon,s hittem: jobban nem…

Milyen lennél? Szemtelen, széltoló gyerek,néha összevesznénk, és nem jönnél haza - fiam, semmi sem fáj úgy, mint a szeretet -,én fönn volnék, várnálak egész éjszaka.A lányok! A lányok... körülrajongnának,hisz már apádat szívbűvölőnek mondták!De lenne, ki miatt megenne a…

Lompos voltam s halványa bolt mögött alván,az oda dőlt részeg,végigmért s lenézett.Láttak akkor engemszétgombolt ingemben,bolond testtartásban,egy üveg volt társam.Láttak, mikor mentekegy ugrással lejjebb:kenyérért siettek,párizsit is vettek,és fecsegtek rólam.De teljes…

Utálva is menni kell és lenni,itt a fájdalmat el kell feledni,állni, mintha semmi se törne meg,nevetni, ha mindenki más nevet,szeretni kell úgy, hogy nem szeretnek,vigyázni kell egy csupa szenny rendet,neved Szabad, s engedelmeskedni,küzdeni, hogy díjad csak a semmi,magadnak lopni mások…

Valamitől, valamitől félnek,nehéz balsejtelem terjeszkedik.Hűlnek a dacbóli szenvedélyek,s tenger dolgukat csendesen teszik.Mint a várakozás vihar előtt,ez éppen olyan borús, nyomasztó,súlyos koronát, mely fejére nőtt:ólompántot álmodik az alvóés mind felhő, nem látni…

A társszerző Kovács Ákos.A műsor közben feszengek,mert közben jönni fog a halál,s félek, ha a terembe lép,magához méltatlannak talál.Terembe zárt az életem,elhatárolt, semmi kis titok,csak az tudja és érti meg,aki sötét csöndben jönni fog.

Ha újra eljössz, én Kaifás leszek.Vagy Annás, éji vallatód,én hozok tefölötted ítéletet,éntőlem hisznek majd valót.Ha újra eljössz, én árulód leszek,Júdás, a hűtlen tanítvány.S bizony, nem sírnék bűnbánat-könnyeket,ha harminc ezüstöm bírnám.Ha újra eljössz, én…

Végre elég pénz az, amim van,több a jól ismert kevésnél,tüzet gyújt lassult tagjaimban,s a tetszhalott reménység él.Szemem meresztem, számat tátom:mit lehet összevásálni...Egyet pislogsz, s nincs egy petákom,nem tudok a pénzzel bánni.

Játszani fogok. Régen játszottam.Talán ez jó lesz pihenésképp,írom, amire épp kedvem szottyan,ahogy ötlet az ötletre lép.Egy bizonyos képet látok:csobogó víz, kis virágok,kert mindenféle fával,eper, szeder indájával,fészkekkel a lombba rejtve,ez egy csodaleány kertje.És…

A szomszéd faluban ugatnak a kutyák.Idáig hallik, oly mély itt a némaság.Szél se legyinti meg röptében az ágat,halottja lehet e téli éjszakának.A falakra dobott árny mind mozdulatlan,és nem változnak a felhők a magasban,mintha elnyelnék a fényt az utcalámpák,ha most kiindulnék,…

Kabátban didergő magánybanfehér erdő torkában álltam,galagonya ága remegett,nem láttam a végtelen eget,a csend szent volt s öröknek hatott,előttem embertől elhagyott,szűk út nyitotta szét a fákat,melyek távol összébb találtak,s lábnyomok sorjáztak a hóban,mélyen e puha…

Emlékezés Balogh JózsefreÉn itt Csabán vettem a halálhírt.Nagy lelket fogadott most az égbolt,verset és világharmóniát írt,és olvasott Sorkon is, ha tél volt.Erős hangjára jól emlékezem,éve hallottam utoljára azt,s hajdan hallván egy zsenge énekemmeggratulált mint jó tollú…

Nézd, hogy hullámzik a mellem:előttem óriás munka áll,s ott a kész mű a lelkemben,mit kivinni nem hagy a halál.Én nem végezhetek vele,mi lesz így valóvá belőle?És az eszmének lehet-e,lesz-e puszta eszmémnek őre?Vagy minden ennek áldozotterőm kárba vész, pazarlás volt?A…

Nyugovóra térneka házban a fények,a házban az emberés benne szeszélyek.Egyre leválnak a ráncok, az árnyak,kettőre kívülreperdül a bánat.Háromra rezzenaz ablaküvegbena csillag az űrből,ér a kezedben.Bútorok pora jár,bomlik a szoba már,szívedre csendesen,fészkére a…

Lám, lám, lement már a Nap,barátaim, mi legyen?Tudjátok-e szándékom,mi tetszene most nekem?Ha összeszednénk magunkés szépen, nagy komolyanelmennénk a kocsmába -úgy is lett, nem máshogyan.Jópár cigaretta gyúlt,ürültek a poharak,épp mint szegény zsebeim,'sz pénz nálam meg nem…

El szeretnék menni veleda paragra s az erdőbe,mikor eljön a kikelet,s emlékezni az időre.Fölmásznál a vadászlesre,tudom, s bámulnánk a Napba,a mi vadászunk keresve,és ő akkor járna arra.Mennénk a régi utakon,Mama, azokat hadd lássam!Azokon van a nyugalommozdulatlan…

Mindig gyengének neveztek,mint magukat, senkinek hittek,s most látom, mily rútul vesznek,még a füveket sem törik meg.S ezektől voltam megvetve!Csak röhögtek, míg folyt a könnyem;ütöttek arcul, köptek le,mert én mást hittem, és küzdöttem!

Keveset alszom, beteg is vagyok,de álmaim szépekés lassan mindent, mindent föladok,de nem az emléked.Még eljössz, bár megfoghatatlanul,téli hajnalokban,amikor fejem a párnára hull,csönd és nyugalom van,hiszen az alvóban élsz te.S ha a Nap sugarat szór - az ébrenlét hosszú, bús…

Rövid történetek ezekés hosszan emésztendők,néha egyetlen sor bezáregy elsuhant esztendőt;s ide-oda sújt énbennemaz egyszerűség ökle,az elfogadott fájdalome lapokról pörög le.S bódító szagokat továbbont A varázsló kertje,s a rezignáló hang magátitt ordítja rekedtre;semmi…

Engem is vesztembe rúgtatok,táltosüldöző István király,táltosölető Terézia!Táltostagadó jelen napok.Fehér falak között állok,messzenéző révülésben,megjárom a nagyvilágot,de nem hallik sehol léptem.Magas füvek közé megyek,Napot fogok, Holdat fogok,vízből merem az…

Már a holdfény szobámba vág,megtapad egy borosüvegen.Vetetlen és kemény az ágy,most az asztal mellett a helyem.Csak feküdj le, sötét szemű,körülpárnázva nem leszel itt,de átjár az a létszerűbódultság, mely belőlem eszik.Nyugtasd meg, halkítsd szívedet,kiforog az átok Föld…

Unom a bűneimet,e nevetnivalóan satnyákat,száraz az élet, zizeg,csontokat roppant bennem s elfárad.Rettent az emberlátás,fejemben félelmek viharoznak,Káin sarja, én ádáz,hozott lényegem adom: a rosszat.Kacagjatok ki engem,nem leszek már nagyobb, fájóbb semmi,jaj, mégis…

Albrecht von Johannsdorf: Ich vant âne huoteEgyedül találtam végre,vigyázó nélkül, a legszebbet.Rám tekintett, ilyet kérdve:»Miért, hogy egymagadban lellek?«»Úrnőm, ígyen adódott éppen.«»Mondd meg nékem, miért vagy itt? Szándékaid nem értem.«»Sóvárgásom,…

Volt egyszer egy nagyszemű, árva,szép dalokat tudó leányka,voltak fürtös jó pajtásai,e bakfisokkal járt játszani.Csak a gyámja, vén, rút boszorkány,érezte szálkának a torkán,s ha végezetlen maradt dolga,haragjában ellazsnakolta.Sosem akadt egy kedves szava,gonosz volt minden…

Senki fölött sem akarok állni,eszemben sincs azon debattálni,kit illet meg közülünk a babér,s ha nincs, nekem nem hiányzik a bér.A legjobb lesz élnem rangtalanul,békességben meglenni ott alul,s ha valamicskét találnak adni,elég az, nem kell még egyszer annyi.Nem tevődöm boldoggá…