Szeretem, ha a sétányon zúg a szél,és míg megyek, fogják a kezem.S fölöttünk fényben suhognak az ágak,a lámpák füzére meztelen.Szeretem, mikor játszik a hajávalaz éjjeli enyhe fuvallat,s leesett csillagokkal a szemébenvalahogy kérd, valahogy vallat.Szeretem, amikor eszembe jut…

Mennek az utcán a prolik.Az egyik a holnap kenyerét félti,a másik tagbaszakadt, barna férfi,és  zsalus házról álmodik.Piliscsaba, 2013. jún. 9.

Az egész autópálya mondja:ellepte a hó, éhes és fázik.Anyám a vonattal Budapestrőlfél napon át araszolt hazáig.S itt mi bezárattunk, kicsi szobaavanzsált ma rabtartóvá: börtön.Bezúg a szél hideg dühe s mondom:belöki az erkélyajtót rögtön.A hazaút torlaszolt. Nem…

Sziluett Nézte a távolodó sziluettet, és hirtelen rájött, hogy élete szerelmét engedi ki a kezei közül. Nem értékelte nagyra ezt a gondolatot, túlságosan hatásvadásznak és közhelyesnek érezte ahhoz, hogy beszéljen róla, hiszen mások szemében az „életem szerelme”…

Úgy kívánkozik tollam végére,nézd el nekem, ha ismétlem magam!A fenyők havas csöndjében álltam,míg járt az Ember hódolattalan.Megtűrtek körükben az őrizők,mozdulatlan, ünnepélyes nagy fák,s ránk borult a hét lakat alatti,templomi, őskori hallgatagság.Míg járt az Ember…

Farigcsálja a rímeket ezerszám,e céhnél szolgál ő is, ő is ilyen,mint madár az ágon, csak annyit pihen,és lóghat majd még fán avagy gerendán.Anyja most se tudja, bús fia hol jár.Amiképp engem két önkényes lábamsohase vitt a Biztos irányában,ő is elméje lépcsőjén…

A hó, amit levetett a földre,a mozdulatlan s halk szavú béke,a víz, a hulló cseppek döfölte:mind-mind gazdagsága özönlése.Bámulom csak, kémlelem döbbenten,mit ezer s millió éve ebbena világban elhagyogat csendben,hisz e hagyaték felmérhetetlen.És ha félek, hosszú köpenye…

Hol csend van, utak, sínek zúgása tompa,s hol vastorony vasmadárral köt frigyet,ember lánya, én leszek, ki tudakolja,hová vetett a sors, belőled mi lett?Világomlásokra készülök, mert volt pár,és a következők ideje érik,és faggatózom a fenn, fennható Holdnál,s folyamodom…

Hol keressem, ami feloldódott,ametisztre festett szemhéjadat? -néha, nagyon kérlek, találj módot,napfényezd át egy perc álma alattabbamaradt szívemben magadat.Sorokmajor, 2012. dec. 21.

Végül mid lettem neked?Végül semmid se, ez a baj.Végül senkim se vagy, s lehet,hogy ember mivoltunk a lator.Még idén, tegnap is, tavaly,elbújhattunk volna valahol.Végül idegen vagyok,nem váltunk levelet, szót se.Mert aki üzenne, dadog,és aki megkeresne, halaszt.Pattog a fény…

Pásztor Krisztinának ajánlom.Nálatok a fogadtatásmindig szíves, mindig meleg,s te becsülöd, ami ágataz Alkotásban művelek.Hát még a megemlékezés!Az az ember szívére ül,babusgatja, simogatja,jólesik az végtelenül.Itt a legjobb helyet lelte,amit küldött nekem Eger,amivel…

Már sötét volt, korai, őszvégi éjszaka,hidege előtt elhúzva a mélykék függöny.Behoztam a szárogatót, még nedvesség ültminden textilen-tüllön.A kislámpa fénye derengett a szobábanagglegényekhez illő, céltalan tárgyakra,az egyszerű bútorzatra, szétszórt ruhákra;és ennek…

Alulra vésem, hogy okát kutatták,lesték villámnak, égiháborúnak,s eleim megmagyarázták uralmátmind a kettőnek - s nem költöttek rútat.A fölé vésem: nem értették azok,kik kezdetben voltak, miért a dagály,s miért, hogy a tengerdüh alábbhagyott,de az első költőknél volt…

Az én leheletemből kérj szót,az én öngyújtómból kérj lángot,körül az egyetemi krédók,fél szívemet mégis kirántod.Otthagytad a másikat rögvest,akit tőled így a sors megfoszt,hogy újabb sorsodat köszönthesd,s cigarettázunk kettesben most.Piliscsaba, 2012. nov. 8.

A reggeli álmosság miattnem tudtam felvonni szemöldökömet,nem tudtam mosolyra húzni ajkamat,bár méltó lett volna rá a jó öreg.Csak potyogtatva jött ezidén,pilinkélt egyet, s aztán meg is állott,esőbe s füvivízbe fordult szegény,mire kimostam szememből az álmot.Piliscsaba,…

Kezdték elhagyni, kezdtek eltávozni a szélrózsa minden irányában, mintegy mindjobban táguló circulust kerekítve az egy szem leány köré, mintha pokolgép lett volna, amely detonál, és eltöröl mindent maga körül, nyoma sem marad semmi élőnek, ami előbb még ott volt. Az emberek…

            Az utolsó nap nevettünk. Meleg volt a szeptemberi este, belerezgett a nyár, azaz langyos és szelíd hullámok nyaldosták a partot, utolsó lendülettel s erővel, jóindulatúan csapkodták az ősz-idő fövenyét. Nekünk ez volt észleletünk, holott távol…

                Mikor azután felvitte volna őtet az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e földnek minden országit egy szempillantásban. És monda néki az ördög: Néked adom mind ezt a hatalmat, és ezeknek ditsőségeket: mert nékem adatott, és annak adom, a…

            Az első nap sírtunk. Nem volt mit ennünk. Fájt a tüdőm, és vállamtól lefelé minden inam és izomrostom meg-megreszketett a gyomromban lévő üresség miatt. Ő szemközt ült, kezét az enyémen nyugtatta az asztal közepén. Ma nem terítettünk, és nem bontottunk…

            Szenvedek. Nem mertem odamenni hozzá, még odapillantani se. Feigling vagyok. Ropog a tudatom, mint a tűzijáték Budapesten, de ez Önvád és szomorúság sziporkáit veti.   ***   Roppants össze, csontjaim törjenek, mert gyáva voltam én és…

Erő kell az ölelésbe,hozzá kell szorulni vadul,meg kell harapni! Nincs béke!Fájdalom kell, vágy kell, mi dúl!Téboly kell, vért kell ontani!Apáddal birokra kelni!Minden jót meg kell rontani!Berúgni és énekelni!Szaggatni, törni-zúzni kell!Magunkban is kárt kell tenni,kést markolva…

AZ EGYIKKivetett volt, kinevetett,útját magányosan rótta,házak között, idegeneklába elé Tudást szórva.A MÁSIKKivetett volt, kinevetett,ember szava, ökle verte,de ment, kötélidegeket:Türelmet eléje vetve.A HARMADIKKivetett volt, kinevetett,börtön foglya, foglár rabja,meghozta az…

Most alkonyodik, s engemszavad gondolkodtat:azt írtad leveledben,újra látni foglak.Most béke van, nyugalom,mert fáradt már minden,s a múló napuralommeghál szemeinken.Szeretnénk, mi emberek,nem gondolni rosszra.Most nem tudni, mi lehetmég hibásan mondva,hittelen odahagyva -mit ronthatunk…

            Összeborulni. Összeborulni kellett volna, csak egy percet lopni magunknak még, de mindketten féltünk megtenni, és félszegen mosolyogva köszöntünk el, miközben szemünk kétségbeesett kutatást folytatott, tekintettel kapaszkodtunk egymásba, eddig terjedt…

Hazudj, ha kéremaz igazat,mondd: jó voltammindig, ha vad.Az utcavégen,rég, odakintmegcsókoltamszád, a kicsinyt.De várták másuttfigyelmemetcsillagszóró tündérszemek,de csillámlásukmúlik, elszáll,száraz kórólett minden szálvirág, mit adtam,kopott csomó,holt…