Az ember hosszú idő után újra élőnek érezheti magát, az idén először sütött ki igazán a Nap, ránk ragyogott meleg fénye. Ez hát a kikelet első napja, csendes, kimondatlan ünnep, melyet mindenki megtart mégis, aki az ég alatt jár, és örvend titkon vagy szóval is.             Mert ki ne…

            A fuvallat áhítatos csendben, hang nélkül járva meg-megingatja a fenyők ruganyos ágait, olyan ez, mintha köszöntve simogatná őket, az ágak pedig jámboran bólogatnának. Ha felnéz az ember a fák tetejére, legvalószínűbb, hogy az egyiknek hegyén meg fogja pillantani a díszes sárga…

            A falu végén kezdődő földúton jókorát kell haladni. Ezen a földúton többek megfordulnak. Van, aki a kutyát sétáltatja rajta, van, aki magában andalog a nyomán, és vannak, akik párban járnak rajta.             A földúton jókorát kell haladni,…

            Néztem a halakat a medence vizében, tudod, amelyiknek a közepén, mint egy buzgárból, bugyog fel a víz. Rád emlékeztettek a halak, a csobogó víz, a medence és a park.             Bejöttem a házba, bezártam magam mögött a rácsos kaput, és…

I. rész               Egy kávézó teraszán ülünk. A helységet hegyek veszik körül. Papírjaink előttünk, a széles asztalon kiterítve. Ettől eltekintve az asztallap pedánsan tiszta, csak két üvegpohár áll még rajta, az egyikben ásványvíz, a másikban narancslé.…

            Kit nevezhetünk idealistának? A köznapi értelemben vett idealista az a személy, akinek a gondolkodását semmiképpen sem jellemezhetik földhözragadtként, inkább az éghez és a felhőkhöz van köze, figyelembe véve,…

            B., aki nem szeretné teljes nevét szerepeltetni, különös örömben szerencséltetett, amikor kérdőn felszólított könyvem olvasásából a még indulásra váró vonaton. Felnéztem rá olvasmányomból, és a felismerés…

Sziluett Nézte a távolodó sziluettet, és hirtelen rájött, hogy élete szerelmét engedi ki a kezei közül. Nem értékelte nagyra ezt a gondolatot, túlságosan hatásvadásznak és közhelyesnek érezte ahhoz, hogy beszéljen róla, hiszen mások szemében az „életem szerelme”…

            A törzs szálláshelyének területe szinte állandó volt az évszázadok során, csupán jelentősebb, a falu nagy részét lángokkal elemésztő tűzvészek után hurcolkodtak odább, és sok életet követelő, vesztes…

            Mint kívülálló figyeltem a mulatságot, a munkaunt emberek péntek esti duhajkodását a Nagy Elérkezett köntösében, szinte láttam hálatelt szívüket, s az arcukon ragyogó öröm mutatta: túl is csordult az a hála, amit…

            Tovasietni a szerelvény mentén, mitológiai szörnyalak futurisztikus vonásokkal, tovaiszkolni, szaporázni, mert szorít az idő – holott szorít a fenét, hátravan nyolc perc az indulásig –, s a középső, zöldre festett…

            Ott voltam vele – higgyetek nekem! Nem testi valómban kísértem drága lépteit, de vigyáztam minden istennői mozdulatát: odaálmodtam az ébrenlét egy furcsa, titokzatos pillanatában hozzá, s tudtam, kötelességem látni… nekem kell féltő és csodáló…

            Ropogott a tűz, némelykor pattant a tőkék alól görnyedezve szedegetett s most lángok által nyaldosott, emésztett venyige, melyről nemrégiben még ébenszín rigók eregettek kacifántos trillákat.             Nézte, nézte a viaskodó lángkakasokat, s…

Szenftner Gergelynek ajánlom.            A sötét, félig lefüggönyzött, s különben is éjszakába boruló szobából látni lehetett az erődítményszerű diákszálló egyéb részeit: hol erősebb, hol halvány illuminációval hintették be a lámpatestek a belső udvart,…

            Az utolsó nap nevettünk. Meleg volt a szeptemberi este, belerezgett a nyár, azaz langyos és szelíd hullámok nyaldosták a partot, utolsó lendülettel s erővel, jóindulatúan csapkodták az ősz-idő fövenyét. Nekünk ez volt észleletünk, holott távol…

                Mikor azután felvitte volna őtet az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e földnek minden országit egy szempillantásban. És monda néki az ördög: Néked adom mind ezt a hatalmat, és ezeknek ditsőségeket: mert nékem adatott, és annak adom, a…

            Mi száműztük életünkből a félelmet. Anyánk félt, apánk gyötrődött, aggódott, a barátaink tépelődtek és idegesek voltak. Mi sem voltunk mások; és amikor a legbizonytalanabbak voltunk a zsigereinkben, akkor kerestünk valakit, akit kinevethettünk és…

            Az első nap sírtunk. Nem volt mit ennünk. Fájt a tüdőm, és vállamtól lefelé minden inam és izomrostom meg-megreszketett a gyomromban lévő üresség miatt. Ő szemközt ült, kezét az enyémen nyugtatta az asztal közepén. Ma nem terítettünk, és nem bontottunk…

            Morózus volt a Nap, ellenséges a felhő, fenyegető maga a nagy ég, elcsigázottan ballagott, nem ért haza még. Tüdejére nehezedett a füst, a zápor után maradt, a házfalak között rekedt pára, csillámot csalt a gyári veríték…

               Három nap volt hátra kishúga születésnapjáig. Kapott egy kis pénzt, aprópénzt Gábortól, az osztálytársától. A kis ólomszürke, nyakláncra való feszületet adta el neki, amit a bérmakeresztapjától kapott. Ennél többet nem akart fizetni érte az a…

            Összeborulni. Összeborulni kellett volna, csak egy percet lopni magunknak még, de mindketten féltünk megtenni, és félszegen mosolyogva köszöntünk el, miközben szemünk kétségbeesett kutatást folytatott, tekintettel kapaszkodtunk egymásba, eddig terjedt…

            Jöjj. Nem kiáltok, csak suttogom.             Mert jöttél, s azon kívül, hogy jóleső felejtés pólyálta be búmat-bajomat; hogy megbutultam: meg nem tudtam volna mondani, hányadik esztendőt írjuk, milyen nap van, s mióta vagyok itt; hogy bizony a…

            Sírt. Hideg októberi éjszaka volt, s a hegyek között soká esett az eső, ahogy a reggeli köd szertefoszlott, máris megnyílottak az ég csatornái. Ő erre már nem emlékezett. Nem vette észre az előtte elhaladó embereket sem.             Sírt. Hajlott…

            Kutyául érezte magát. Megsemmisülten rogyott le a kanapéra. „A francba, ezt is elcsesztem!” – gondolta. Felvette a könyvet, amely ott hevert mellette, kinyitva és lapjaival lefelé fordítva. Az előző nap estéjén kezdett bele, a ponyvairodalom egy feledhető…