Kabátban didergő magánybanfehér erdő torkában álltam,galagonya ága remegett,nem láttam a végtelen eget,a csend szent volt s öröknek hatott,előttem embertől elhagyott,szűk út nyitotta szét a fákat,melyek távol összébb találtak,s lábnyomok sorjáztak a hóban,mélyen e puha…