Alámerülök, mélyre hatolok, ahol maga a Teremtés áramlik, ahogy a világ legelső óráján.   Gyöngyhalász vagyok, s egy titkos tenger alján heverő gyöngyökért hagyom el bárkám.   A felfedezetlen, hajózatlan tenger csendesen zúg mindenek mögött, s a csendben termi gyöngyeit…

Egy mákszemnyi lőporral indultam, versekkel győzni gerillaháborúban, s mögöttem már áll egy katedrális, varázsige-kövekből felépülve máris. Mert megírtam a szebb világot, s nem ezt tenni senki sem látott, legyőzni nem lehet, akiben tűz ég az Isten által, s meg nem törni: hűség. Szombathely, 2025.…

Ha könnyű utat akarsz, a fegyelem halaszthatatlan. Soha senkiben nem hittek annyira, mint ahogy én hiszek magamban.   Most már nem hallgass a nevem. A nevem tajték a haragvó tengeren.   Szombathely, 2025. jan. 10-11.

Sümegi Tamás: A barangolás dalai Kedves Olvasó! A barangolás dalai című verseskötetem, mely csokorba fogja az e blogon is olvasható versek egy részét, elérhető a Google Play Könyvek kínálatában. Lapozz bele!

Ahol a lélek nem nagy, csak kopár síkság, hol a sorsot másra bízzák, és belenyugvón múlnak el lassan, ott olyan veszély fenyeget téged, milyet elképzelni sem tudtál: megrekedés, lassan ölő méreg. A második: a szabadság nem jött el, nem is fog, néhányan megtalálják itt-ott, de Európa szolga, s az…

Pillanatom puha párna, jó időben jól időzöm, s nem gondolok zuhanásra.   Majd akkor, ha a majdankor rossz percében elért a baj, ott fekszem, mint minden sorstárs, oltárodon, kemény talaj.   Szombathely, 2024. dec. 3.

Don Quijotéja vagy az új időknek, a pillanatban semmi sem dőlhet el javadra, ujjongás nem vesz körül, a remény felcsillan utadon, majd elröpül.   Csak hosszú éveken át imádkozva, mert lerohannák, ha hamar virágozna, csak ahogy fuvallatok simogattak, láthatatlanul építheted fel…

Nem gondoltam, még ottlévőn, hogy azt az időt egyszer elhagyom, s végérvényesen visszahozhatatlanná válik az az idő egy napon.   Nem gondoltam, hogy nem lesz harc körülöttem, de a lélekben béke nem lesz, s nem úgy terveztem, hogy oly sokszor ülök le egyedül ételemhez.   Nem gondoltam, hogy…

Ne kérj bosszút, ne kérj magasságot, csak annyit kérj, hogy Isten lásson. Ne kérj nagy fényt, ne torolj gazsággal gazságot, csak azt kérd, hogy Isten lásson. Szombathely, 2024. szept. 5., Nagyszentjános, 2024. szept. 8.

A népes emberi birodalomban oly keveset ér az erény, tartás, hű tett... nekem ezek a csenevész bokrok, árnyadó fák a leggyönyörűbbek. A népes emberi birodalomban összesereglenek, gyűlnek, nagy a had, de nekem, Uram, add, hogy megtaláljanak a leggyönyörűbbek. Cserkeszőlő, 2024. aug. 9.

Északon derű volt, szőke és kék,és kinyílt, tenyésző reménység.Lélekig tört a verőfény a tavak mellé fekve pőrén. A tündöklés édes hajsza,mint tiszavirágzás, a fény évadja. Oly sok ember a biztos talajt,mert a tenger hívja, elhagyja majd,s a skandináv nép partot foglalVaxholm környékén…

Hogy is tudnád? Tópartokon beszélek csak titkokról és félelemről, elhúzott függönynél sóhajtozom, ha átütötte szívemet tőr. Égi honra szegzett szemek, láttátok, amit akartatok? Isten azt szereti, ha a sár felett bukdácsolnak az angyalok. Várpalota, 2024. júl. 1., Szombathely, 2024. júl. 3.

A végvidék gyermekei egymásra találtak, szerelmesek lettek. Csak néhány falutáblát hagytak el, néhány kőkeresztet.   A végvidék gyermekeinek gyermekei lettek. Ugyanezen pár tucat faluban meglelték végvidéki társukat.   Kit hoz erre a sors, ki az, aki egyszer amarra téved? Itt ötödik,…

  Az élet árad, és ha élni választ, e szent folyóban gázolunk bokáig. Közepe felé haladva, ahogy mélyül, piszkossá és zavarossá válik.   De mit mondhat az ember, akit tehetetlen sodort a gyarlósággal itatott ár? Azt mondhatja: elég volt már, vidd tovább a szennyet, amit…

Töredékekre révedek vissza, annyi kitérő volt, oly sok változás jött, oly rengeteg elszakadt fonál van, idegenként járok az emlékek között.   Már akkor is mindig nagyra vágytam, és nem tudtam, mennyi mindenem van, mennyi áldás jön és megy, és múlik, hogy ami a hétköznap apró értéke, fájni…

Csókomat küldöm a Holdnak. Ő volt az utolsó, amit együtt néztünk, mielőtt eljöttem tőled.   Csókomat küldöm a Holdnak. Remélem, megkapod, és tudd: boldog lennék, ha sose lett volna vége annak az időnek.   Csókomat küldöm a Holdnak. Talán valahol te is felnézel. Örök látogatód lettem…

Megtudni a titkot nem volt ezer évem, csak ösztön és sejtelem hord tenyerében kapukon át, melyek fehérek: sorskapuk, s nekem a jó döntés gondja jut.   A munka? Mire érik ez meg – nem törődtek vele égitestek, földi erő se, nélküle végzem, s megbízóm: a megszületésem.   Deutsch Schützen…

Mikor az esőcseppek visszafelé estek, pokoljárásra vitték e testet.   Tudtad, hogy hiszek a jóságban, ezért megismertetted velem Belzebubot. Láthatatlanná tettél engem, s meg nem hallottá, ami bennem buzog.   Aztán sötét sírba tettél, de ezt is elfogadtam. Tudtam várni, mert nem vagyok…

Míg rablók rendelkeznek kevélyen, a hamisság nyelvét nem beszélem, mástól annyit kérek, mit magam adni tudok, s ez így folttalan.   Szombathely, 2024. márc. 15.

Ha arra gondolok, mit mások tettek, az életem harag. Ha arra gondolok, mit én tettem velük, az életem szeretet.   Remélem, Isten lát, és látja, hogy mások gyarló sorsa miatt nem őrlődhetek.   Mindig mondtam: bánj jól másokkal, de a világ erkölcsi fertő. Kevés embernek vannak elvei, tehát…

Őseink hadát vad átok verte szét, lelkem kandalló, amelyben versem ég, szorítom markomban, mint búcsúzó kedvesét, a szent szikrát, s felragyogsz nekem, csendes ég.   Szombathely, 2024. febr. 7.

Az égen hamis dolgok világoltak nekem: hamis álmok, vágyak, hamis nagyság. A fényt nem árasztották rám, ám amit látnom kellett volna, eltakarták.   Az idők fordultak, teltek, és mások lettek a csillagaim, más lett a Holdam. Soha el nem múló szeretettel nézek arra, akinek a szeretetét…

Az égi idő nem szalad, csak ember görnyed perc alatt. Az igazság nem holnap jön, de egyensúly lesz örökkön. Ezer harctól távol lenni, s egy fontosban holtig menni.   Szombathely, 2024. jan. 21-22.

Új kéreg a bőrön minden hideg tél, már nem hiszem el, mit elhitettél, de mélyülőn szebb minden hideg tél, mert messzebbre emlékszem, az eddigieknél.   Szombathely, 2024. jan. 19.

Ugyanabban a szállóban szálltunk meg. Egymással szemben van a szobánk. Te tudod, hogy ott vagyok a szemközti szobában, s én tudom, hogy te ott laksz átellenben. Mégis úgy élsz, hogy sose lássalak, s én is gyorsan csukom az ajtót, hogy sose láthass engem. Tudom, hogy ott vagy, de többet nem…