Elballagtak mind a tarkák.Kifakultak a szép szemek,de ő maga volt a vadság,amikor érkezett.Maga volt a rejtelmes széla ködlő Kárpátok alól,mely kis virágokat megmér,és mindent tovaszór.A sóvárgás, a bujaság,a nőnem ős-képe volt ő,az önpusztító, csupa vágy,veszendő…

            Ott voltam vele – higgyetek nekem! Nem testi valómban kísértem drága lépteit, de vigyáztam minden istennői mozdulatát: odaálmodtam az ébrenlét egy furcsa, titokzatos pillanatában hozzá, s tudtam, kötelességem látni… nekem kell féltő és csodáló…

Asszanak ki az árkok,repedjenek meg a hegyek,fásuljon, aki látotts megreményelt szentképeket,ifjak, amerre jártok,hervadjon el néhány virág,te bölcs, kitúrt tudásod,sejtsd úgy, nem ér egy rúpiát,az utcára kilestek,ebek morogjanak rátok,te körülvett, siessedel a…