Keveset alszom, beteg is vagyok,de álmaim szépekés lassan mindent, mindent föladok,de nem az emléked.Még eljössz, bár megfoghatatlanul,téli hajnalokban,amikor fejem a párnára hull,csönd és nyugalom van,hiszen az alvóban élsz te.S ha a Nap sugarat szór - az ébrenlét hosszú, bús…