Mint csermely vize, iramlik el, macskatalpon surran mögötted, s abban rejtve van minden, mi kell, mit szemednek magából fölfed.   És arra ébred minden földi, ha elment utolérhetetlen, hogy nem szabadna elsöpörni egy nyomát sem, egy porszemet sem.   Hanem az út, melyen…

Szeretem a titkolt, rejtett aggodalmat, mit érzünk egymásért, de mégis csak hallgat; szeretem a csodákat, mert igenis vannak, s ha egyet én benned találtam magamnak; szeretem, ha éjjel leoltjuk a lámpát, s ujjaid a sötétben enyéim bezárják; szeretek reggel jöttével…

Mint menedékosztó, mint a támasz pontja, mint erődítő s árnyas szikla magaslik, mint ember emberségét edzi naponta, és ha tényleg az élet tenger a partig,   alatta szép öblöknek fordul a gálya, az evezőkkel fel-le a remény gallyaz, és gondolkodó tudata…

Vajon sűrű köddel lepitek be vagy eszetekben jár e pár dolog? Szálltunk, mint a fecskék, s lepihenve alattunk nyüzsögtek a városok.   Az milyen nagy volt, és milyen nagy az, mikor visszhangos a nyári liget a derűtől, s mikor sasmadaras hévvel buzdítom az enyéimet?   Vagy…

I.   Valahol a fehérek égövén, szinte érthetetlen mód meghatódva lerakom az egek alá a kamatot, egy átszellemült, őszinte, odaadott pillanatban megcsókolom a szoba padlóját, ami tetőt vont fölém.   II.   Elálmélkodunk kettesben járva, hogy egy gyepsávon a…

Így megyünk egy mennybe lengő hosszon, a szemhatár mindig szélesebb lesz, fénysebesen írsz az édesekhez, míg a határtalan magához von.   Néha-néha az ember tudni vél egy titkot, mi háta mögül néz ki: ezermód tud a jó visszatérni, és ez a nyolcvanhatos úti…

A szíved e nagy világ piacterein stand, melyből kínálod portékád: rögtönzött, instant árut, meleg mosollyal, noha nem kell látnok adottsága, hogy megmondjam: sokan cidriznek majd mínusz tizenegy fokban, de te ne félj, mert akkor én leszek a lángod.   Mikor minden összeáll…

I. rész               Egy kávézó teraszán ülünk. A helységet hegyek veszik körül. Papírjaink előttünk, a széles asztalon kiterítve. Ettől eltekintve az asztallap pedánsan tiszta, csak két üvegpohár áll még rajta, az egyikben ásványvíz, a másikban narancslé.…

Mikor a láthatáron fent az éj már villogtatja fényes érmeit és pohárral virul aki csak él az estébe új ember érkezik   Az úton egy fogadó volt a szíve vendége isten jócskán viszonzott a csillagködökkel kidíszítve hozza kabátján a horizontot   Ellép a pult…

A kezdet kezdetén minden képlékeny volt és sejtelmes, senki sem álmodott nagyot, senki sem tudta, hogy ez lesz.   Rendezetlen kavargásban nem öltött rögtön alakot, hogy nem tűnt fel, nem számított, voltak, voltak olyan napok.   Kezdetben nem hordott jelet, ami…

Az új nap szaruhártyámba lép, az ég térképét olvasom, mikor itt állok két lábbal épp az üvegajtós oldalon, s a szívem hahózik a horizontnak.   A mennysávot hamar felmérem, de őt kémlelni: ámulat, nézni, hogy miféle festésen éppen milyen mintát mutat, s…

Már este van. Az eget átöltöztették, és ráhullottak lassan a csillagok. Olyan csendben szórták el a fények ezrét, mint a pitypangok a szálldosó magot.   S ha minden ebben a szép átváltozásban észrevétlen volt egyúttal s türelmes, mi gátlója marad, hogy a lelked…

A lányoknak, akiket szeretek.   Jártam nálad, és letettem asztalodra nagy titokban ezt a rózsát, majd házadból csendesen magam kiloptam.   És már lent jártam az utcán, otthonodtól távolodtam, tavaszi kedvvel lépdeltem zebrákon, sikátorokban.   Arcomon,…

Húzd ki magad, kisember, tedd fel a koronádat, és az életed tedd fel, magad légy a csodálat,   az út közepén máglya, melyen becsület járnod, az oroszlán barátja, aki őrzi az álmod, a testvéred őrzője, aki tégedet őriz, emlékezés egy hősre, újra felszálló…

Szerencse, jól van öt, hatvan s háromszáz nap a fiadnál, megszédülök, ha magamban elszámolom, amit adtál.   Mindazt, amit fogtam, láttam, átéreztem, tisztán ittam, percek eufóriában, súlytalanság eksztázisban.   Az emberek szép vonzalma, barátságos, édes…

Hosszú álom volt. Három napja éberen álmodott volt, mit úgy is neveznek: daydream. Három napjának, mit megmutatott nekem, álmát zárt szemeken festette az éjszín.   Éjek-napok sodrában láttam az arcát legelőször valami fátylas titoknak: sorban felrémlettek, kik…

Gyermek voltam, tiszta, szerelemből váltott, a bűnös dolgokról még mit sem sejtve meg, ma is viszontlátom a boldog gyermeket, s a hálához írok egy-két szerenádot.   Oly csodás. Ez az életről mindent elmond, amit szép napvilágban élek a földön, hol a legszebb zajlik…

Csak itt és most van időnk a boldogságra, csak itt és most van erőnk a győzelemhez, de itt és most olyan szánalomra méltó, ahogy minden ember tervez.   Piliscsaba, 2013. okt. 21.

Szem fényét őrizvén láttam ezt, azt, ebben, abban. Nagyon jó volt, hogy láthattam, köszönöm. Őszintén.   Esztendő tavaszán, telén, a konyhában, kertben: mi sok illatot éreztem, köszönöm. Igazán.   Tapintott színes bőr, fehér bőr, arc,…

Ha engeded, hogy felhúzzam cipőmet, ha engeded, hogy menjek, ahol járok, ott piramisok nőnek, ott megnyílnak a mennyek.   Csak mondd, hogy szabad a kezem, a lelkem, a sorsom, végre tényleg, s bizonyítom, hogy nincs bevehetetlen szegmense a reménynek.   Ha engeded, hogy…

Az egyikre a könnyeidből épül nagyítólencseként minden emelet, hogy mindig, ha összeszorul az öklöm, falain keresztül lássam a szemed.   És így ne legyek semmi őrlődéstől bestiálisan, emberállati nyers, békére csillapodjak a Szerelem palotája előtt, ahonnan…

Százéves fák lombjai közt zizeg aranysárgás puhán, sétálók haján a szalma színe az őszi délután.   Valamit ígérni látszik körben a hegyekre dőlve, s mi legszebb várakozásunk arcával állunk előtte.   Roppant egyszerű ő most és mégis valami nagyot…

Akarsz-e hajósok reménysége lenni, a tengeri ködben felderengő torony? Légy hát, de ha fárosz vagy, minden időben, bármilyen viharban állnod kell posztodon!   Akarsz lenni késő erdőjárók előtt a lehanyatló Nap pásztortűz parazsa? Légy hát, de köteles vagy a…

Nem tudta, hogy elszáll a gond árnya bármely ügylet fölül, ha belül élő, átható szeretettel veszik körül.   Nem tudta, hogy a legbensőbb, saját szándék a nagy érdem, s minden föld tud virágozni édeni buja bőségben.   Sóvárgott a fájdulásig, jövőbe…

Amit szólunk néhány meghitt alkonyórán, talán isteni lesz: nektár, méz, örömkönny, talán azok a szavak lesznek képesek lelkünk fenekéig reszkettetni rögtön.   S amikor már kellő bölcsességgel állunk a világban, látogatáskor szép lehet hálával azért, ahogy…