Játszani fogok. Régen játszottam.
Talán ez jó lesz pihenésképp,
írom, amire épp kedvem szottyan,
ahogy ötlet az ötletre lép.

Egy bizonyos képet látok:
csobogó víz, kis virágok,
kert mindenféle fával,
eper, szeder indájával,
fészkekkel a lombba rejtve,
ez egy csodaleány kertje.
És látom a nagy kaput,
rajta borostyán csomója fut.
Kaput nyitok, ösvényen járok,
nagyon szépek a virágok!
Jön a leány szembe velem,
fél perc múlva már ölelem!

Óh! hát mégis a szerelem?
Ez a játékom nekem?
Ehhez kaptam megint kedvet?
Így hát korán eltemetnek!