Nézd, hogy hullámzik a mellem:
előttem óriás munka áll,
s ott a kész mű a lelkemben,
mit kivinni nem hagy a halál.

Én nem végezhetek vele,
mi lesz így valóvá belőle?
És az eszmének lehet-e,
lesz-e puszta eszmémnek őre?

Vagy minden ennek áldozott
erőm kárba vész, pazarlás volt?
A tömlöclakó, átkozott
Embernek nem nyújthatok ráspolyt?

Időm a napfényben rövid,
de időt nem ismer a vágyam:
a munka hát kezdődjön itt,
s folytassák, jöjjenek utánam!