Rövid történetek ezek
és hosszan emésztendők,
néha egyetlen sor bezár
egy elsuhant esztendőt;
s ide-oda sújt énbennem
az egyszerűség ökle,
az elfogadott fájdalom
e lapokról pörög le.
S bódító szagokat tovább
ont A varázsló kertje,
s a rezignáló hang magát
itt ordítja rekedtre;
semmi vígság, semmi púder,
csak a meztelen élet,
csúfondáros képű sorsunk,
koldusi szenvedélyek;
ott az Ember minden szóban,
magunkért olvasom Csáthot.
Egyetem, ez erényemet
ugye megbocsátod?