Eszembe jutottál. És gondoltam, milyenjó volna: betérni hozzád néhány szóra,váti házadban, a keskenyben, régibenölelni a sovány özvegyasszonyt óvva,kérdeni, mivel töltöd el napjaidat,mi hír a faluban, hogy békében élsz-e,és hogyha nincsen liszted, van-e, aki ad;bevallani, hogy…

Sosem becsült kevesemből adnék,és kérlelnélek is, hogy maradj még,mikor már csattantanám a závárt,ha nem ember volnék és gazzá vált.Soká lesném távolodó árnyad,elmennél, tudván, hogy visszavárlak,s hogy majd úgyis visszahoz az élet,ha nem ember volnék s önzővé lett.