Fák lombja és erdők dalakibomlódott addigra már,házfalakra melegséget,szánkra mosolyt festett a nyár.Így tudtam, de nekem akkorolyan volt a templom tornyaés a tornaterem, minthaüveggyöngyökből lett volna.Valószerűtlen volt a tér,áttetszőek az emberek,és történhetett sok minden…

Ne gondolj őrá másképpen, mint én!Mint én, úgy emlékezz, ki volt!Szép volt, mint a lét a föld gerincén,szép volt, mint fönt a telihold.

Egy perce volt, csak egy perce.Azt hittem, hogy itt pihensz te,mindennapi fáradalmakmosolyod alá ragadtak,s itt találtál szelíd, lomhalétezésre, nyugalomra,itt pihensz te, itt mellettem,s két kiszolgáltatott testentáncolnak a néma árnyak,szél lendítette faágak.Éreztem a…

Nem láthattam soha,de látni akarom!Nem védhettem soha,de óvni akarom!Nem mondhattam soha,hogy ez az én hazám- kinek mondtam volna? -de bizony mondanám.Nem éreztem soha,hogy jó magyarnak lenni,csonka darab földetnem tudok szeretni!Nem gondoltam soha,mi lett volna, ha...csak a szívem…

Tartott a két karom csöppnyi gyermeket,vetettem koporsófedélre föld rögét,néha rám találtak a kegyetlenek,és néha bizony az én lelkem volt sötét.Ember, ki most jössz, lásd a markom űrjét:én már visszaadtam minden kedves holmit.Én kiálthatom, hogy nincs nagyszerűség,már…

Az ölelésbe fájás szorult,elfogadtam, hogy meggyűr bájad,hogy nem repülhet a nyomorult -hisz egész életem bűnbánat.Csenddé tipró volt s véletlen ez,ami nagyobbá tesz, de megfojt,nem olyan, mi utókort szerez:a miénk könnyes szerelem volt.