Sorsom néha tömlöcbe vet, melynek rácsa kétely s önvád, tere terhekből összetett, s gondolok a hűs kövön rád.
Ez a hűs kő: mint a tüske, testem alatt ez a szőnyeg, s rossz szellemek lemerülte mérgezi meg levegőmet.
Jó szándékú tépelődés, óh, de húsomat szaggatja, s néha éppen ő a fő vész: oly…