Öcsémnek.Ha mi együtt szállunk fel a széllelfélfényes délben, ámulhat a raj,gyöngyházszín felhők lesznek felettünk,s lent száz és csillámló hullámtaraj.Dúlhatnak mondvacsinált vezérek,fúlhatnak feneketlen dühükbe,de akkor is szent a szárnyalásunk,s utunk tiszta, mint a…

Elvonták a napvilágtól társaimat,kényszerek, lánc alatt bódulatba aléltnépem hitvány álmokat adó ölébőlaz új szabadságra felkeltem magamért.Piliscsaba, 2013. máj. 7.

A sorokmajori közösségi ház alapkőletételére.Itt állunk a Föld egy pontján,amelyből ház fog kinőni,úgy, mint kertben a fa is nő,s madárjövő fészkét őrzi.Ami itt fog emelkedni,az is küldetéssel terem,s a föld színén feladatátreménnyel telve szentelem.Bár impozáns…

Az éji szabad ég alatt zendüla szívem, kíséri lombsuhogás,valahol a rengetegben fent ül,gyászzenél messzi bagolyhuhogás.Oly hatalmasak körül a hegyek,így érzem, hogy az egyetemességaz embernek, ki bűnről képzeleg,átjárja és megfekszi a mellét.Az jár a fejemben, hogy…

Milyen jó tudni, hogy milliárdokathagy hidegen, mit elvakultan teszek,elvakultan, mert halálig se tudomkitanulni már a helyes életet.Milyen jó tudni, hogy néhány tíztől vagyszáztól mégsem rendeltek engem külön,és mely feléjük adósságot jegyez,a táblát csak-csak tisztára…

Tanultam áprilistól is.Az összes eddig beérettszeszélyes, változékonyhónaptól szinte észrevétlen,mintegy csettintésre tanultam a hamisságot.Titokban bízva, hogy ha megcsalom,könnyet se ejt...Kurafiaktól és kéjencektőleltanultam a bájcsevejt,eltanultam a bájcsevejtés a szerelmi…

Hol is lennénk nélkületek,ti viruló, rózsás alakok?Telisded-tele a világgyönyörűséggel általatok.Ti vagytok az édesülés,mit a sóvár férfiszív eped,illat vagytok, szakadatlanszerelem a létezésetek.Az embernek néha-néhaa gyehennát kell megjárnia,értetek való küzdésbenlenne…

Boldogak voltunk, mint azoka helyek a messzeségben,amelyekről nem mondhatottilyet ember: „Én itt éltem.”Úgy gondoztuk életfánkat,hogy nőjön csak szépre, jóra,mint eltűnt idilli tájakkét mesebeli lakója.Körben a kert kivirágzott,olyan volt, mintha tündéreklejtenének benne…

Fák lombja és erdők dalakibomlódott addigra már,házfalakra melegséget,szánkra mosolyt festett a nyár.Így tudtam, de nekem akkorolyan volt a templom tornyaés a tornaterem, minthaüveggyöngyökből lett volna.Valószerűtlen volt a tér,áttetszőek az emberek,és történhetett sok minden…

Én pedig boldog leszek.S talán boldoggá varázsolok ezret,akkor is, ha fellegjárónak hívnaks az egyetemen lógósnak neveznek.Én pedig boldog leszek.Akkor is, ha barátaim semmiségmiatt egymásnak esnek a kocsmában,ahová vinni szeretném az igét.Én pedig boldog leszek.Nagyszerű…

Kérdezed, miért nem fecsegek, ha más fiúka lányokról a szoknyát lehazudják?Miért járulok odébb, sok embert találni,mint akinek csillagok jelölték ki az útját?– Figyelsz-e emberöltők óta?Most majd elfordulok, továbbmegyek,s nem intézek hozzád semmi mondást.Csókot nyomok a…

Nem csomagban, nem papírban,de mintegy kallódva ott lehet,tedd el hasznos tárgyaid közéezt a kis apró gyöngyöcskét, melyeta szívednek írtam.Mert néha bókot lopsz innét,s kacajt hozol, mit a Ház ihat,míg a napfény is rá nem nevet,és mert szeretem az álmaidat,jobban, mint azt…

Vagyunk: két túl szabadnak választott élet,s infernónk küszöbén semmi mást nem kérek,semmi mást, csak hogy legyünk szorosan együtt,mikor elkárhozva szíveink elejtjük.Sorokmajor, 2013. márc. 9.

            B., aki nem szeretné teljes nevét szerepeltetni, különös örömben szerencséltetett, amikor kérdőn felszólított könyvem olvasásából a még indulásra váró vonaton. Felnéztem rá olvasmányomból, és a felismerés…

Sziluett Nézte a távolodó sziluettet, és hirtelen rájött, hogy élete szerelmét engedi ki a kezei közül. Nem értékelte nagyra ezt a gondolatot, túlságosan hatásvadásznak és közhelyesnek érezte ahhoz, hogy beszéljen róla, hiszen mások szemében az „életem szerelme”…

Ha az ember fáradt, csüggedt izmaitutoljára megacélozza, ha bírmég egy végső harcot a lelke is - tán,de talán egészen olyan a zafír.Ha a haragban elvált, elkallódottfiú egy téli éjszakán hazaír,és összetalál a széthullott család - kedves, én azt hiszem, olyan a zafír.Vagy…

Úgy kívánkozik tollam végére,nézd el nekem, ha ismétlem magam!A fenyők havas csöndjében álltam,míg járt az Ember hódolattalan.Megtűrtek körükben az őrizők,mozdulatlan, ünnepélyes nagy fák,s ránk borult a hét lakat alatti,templomi, őskori hallgatagság.Míg járt az Ember…

Hogy megtörtént e sok tekergés,sose fog fájni, hiszen néztemtágra nyílt szemmel, ahogy elvészezer nyomunk a nagy egészben.Elsőként tudtam, hogy jön a tél,mikor ruhánk még csak lenge vért,első voltam, akit a kacér,cinkos tavaszlehelet elért.Bár néha a tél vészterhes lett,az…

Gondoltad tán: évek múltánhogy fogok emlékezni rád?Fogadd el tőlem, te drága:a sírodra még egy virág.Tudtad, hogy leszek ezerszer,ki vigyázatlan eltéved,de örökké nyitott szemmel - most már én őrizlek téged.Én őrizlek, én gondozom,nevelgetem emlékedet,s te, mint hajdanán a…