Néha úgy járok, hogy nincs szememben égszín,
néha úgy járok, hogy belül senki földje,
és úgy járok, hogy a sorsom puszta félrím,
és soha többé nem cseng rendesen össze.
De tudom, voltam az éjben botorkáló
rémvak horizontján irányt adó tűzjel.
Mint egy kutya…