Emlékezés Balogh Józsefre

Én itt Csabán vettem a halálhírt.
Nagy lelket fogadott most az égbolt,
verset és világharmóniát írt,
és olvasott Sorkon is, ha tél volt.
Erős hangjára jól emlékezem,
éve hallottam utoljára azt,
s hajdan hallván egy zsenge énekem
meggratulált mint jó tollú kamaszt.
Szilárd hitűnek ismertem meg őt,
maga oly szelíd s állta büszke volt,
szólt enyéimmel a templom előtt,
ő most még se múlt minekünk, se holt!

Nem nyit már naplót, dallal telt könyvet
a szívek, ifjoncok tanítója,
a végső levelek lezörögtek,
s arra hamar ráütött az óra.
Megint megszenvedett a jó: ágyba
törte az egészség fordulása,
hívták vissza, s nem állhatott lábra...
Költősors - csak ennyit üzenek utána.