Hej, kazánfűtő, rakd még a szenet!Az éhes vasszörny szájába serény karral lapátold, semmisítse meg táplálékát pokoli rejtekén! Fáradságod bőrödből préselia keserves verítékgyöngyöket,isszák már a hajótest rései,a rozsdafoltok, a szén, a szögek. Te csak szórod az izzó üregbehíven a darabos, fekete…

Már letűnt a korszak, melybennap mint nap elnyelt a vadon,s minden zugát megismertem –sok olyat, hol nincs csizmanyom;hol van már? Most elém reppen...s hol van már az első dalom?Nem is csak az, régi versek,hol vagytok már, hol szóltatok?Lelkemben oly dicsőn zengettegy hang, mint ősi jóslatok,melyek…