Mint a szarvas forrásvízhez, olyan sóváran térsz hozzám, mert nyelveden foszló ostyán rejtett borostyánkő szív ez.   Ne felejtsd, hogy bármi édes, simulékony, teli vággyal, utolsó kis Delilákkal kezd s nem hű senki nevéhez.   Legyen neked forrásvíz…

Csak úgy érint meg, mint a fákat a lebbenő, könnyű,de a fák felett elmúlt már irdatlan számú korszak,lengetegen érint az isten ujja, és legyek hű,e kérést szánja belém, és még azt, hogy imádkozzak.És nagyon kér, hogy amíg szemem láttára pörögneknéhány  korszakok,…

Most alkonyodik, s engemszavad gondolkodtat:azt írtad leveledben,újra látni foglak.Most béke van, nyugalom,mert fáradt már minden,s a múló napuralommeghál szemeinken.Szeretnénk, mi emberek,nem gondolni rosszra.Most nem tudni, mi lehetmég hibásan mondva,hittelen odahagyva -mit ronthatunk…

Barátom, nem tudom, hol a nyom,mely hogy erre járt, bizonyítja,de nézd, tegnap azon a padonültem én megürítve, sírva.Csak úgy sírtam, mint az őszi rét,mely mindegyre ritkul és fakul,harmat volt a könnyem, semmiség,csak úgy sírtam: haragtalanul.Nem tudom, mikor kerül elő,nem…

Könnyű, meleg, őszi szeletösszeszed arcom,viharoznak a porszemekaz utcasarkon.Billeg a gyönge rózsaág,fönn az ég derült,fénye leeső rónaság,mely itt szétterült.Árnyékát nyújtja az erdőforró kövekre,véremet egy fa lepergőlombjára vette.Hallgatózom, nem kell szólnom,a…