Milyen lennél? Szemtelen, széltoló gyerek,
néha összevesznénk, és nem jönnél haza -
fiam, semmi sem fáj úgy, mint a szeretet -,
én fönn volnék, várnálak egész éjszaka.

A lányok! A lányok... körülrajongnának,
hisz már apádat szívbűvölőnek mondták!
De lenne, ki miatt megenne a bánat:
azt te is száz másikba beleálmodnád.

Pénzünk nem  volna sok - becsületünk lenne.
Tudnád, hogy dolgozik, aki enni akar,
és hogy nem lehet e hazában egyszerre
e hazának szülötte szabad és magyar.

De fiam, ha lennél, a te két kék szemed
mindent felfedezne s elbúsulva látnál,
tudnád jól, amit el nem árulnék neked:
mindenki erősebb nyomorult apádnál.