Milyen jó tudni, hogy milliárdokathagy hidegen, mit elvakultan teszek,elvakultan, mert halálig se tudomkitanulni már a helyes életet.Milyen jó tudni, hogy néhány tíztől vagyszáztól mégsem rendeltek engem külön,és mely feléjük adósságot jegyez,a táblát csak-csak tisztára…
Légy jó, mint az alkony!
Most alkonyodik, s engemszavad gondolkodtat:azt írtad leveledben,újra látni foglak.Most béke van, nyugalom,mert fáradt már minden,s a múló napuralommeghál szemeinken.Szeretnénk, mi emberek,nem gondolni rosszra.Most nem tudni, mi lehetmég hibásan mondva,hittelen odahagyva -mit ronthatunk…
Az elmulasztott ölelés, látogatás, és a jó szó, ami nem hangzott el
Összeborulni. Összeborulni kellett volna, csak egy percet lopni magunknak még, de mindketten féltünk megtenni, és félszegen mosolyogva köszöntünk el, miközben szemünk kétségbeesett kutatást folytatott, tekintettel kapaszkodtunk egymásba, eddig terjedt…
Jó leszek
Unom a bűneimet,e nevetnivalóan satnyákat,száraz az élet, zizeg,csontokat roppant bennem s elfárad.Rettent az emberlátás,fejemben félelmek viharoznak,Káin sarja, én ádáz,hozott lényegem adom: a rosszat.Kacagjatok ki engem,nem leszek már nagyobb, fájóbb semmi,jaj, mégis…