Titkokkal jő az éj.Halkan motozó elevenségaz úr most száz határ felett.Rója a denevérkacska útjait, s nem veszi mégel tőle senki az eget.Csillagok bújnak elvándor felhők paplanja alatt,majd fehéren dideregnek.Valamit újra kellcserélni, de nem az igazat,s nem a Kozmoszban a rendet.Az utca lámpát…

Ha az életem kert lenne,közepén forrás fakadna,e forrás: Isten közelsége,világ teremtő hatalma,mit a csend szent ligetébens pusztán, erdőn, vándorúton érzek,ha hátat fordítok a tömegneks az emberi kicsinyességnek.E forrás körül kis virágok nyílnának, nem hivalkodók,ezek a szerelem virágai: az…

Ahogy az eső kopog odakünn, úgy kopog koponyám falán a rengeteg talán.   De ahogy egyszer az eső is eláll, a kételyek is eltűnnek tunyán a pocsolyákban ostromuk után.   Miképp az ég is kitisztul, a koponyában is megszűnik a neszezés, s az aggodalmak lidérchada vele vész.   S ekkor bátran…

A gyermek játékai közöttforrásvíz üdeségével buzgott,mosta-mosta testünket,a befogadó, kicsiny burkot.Majd a vér, mivel cseperedőembert félsz s hideg néha bélep,úgy, ahogy a zavaros víz,olyanformán volt sötétebb.S mikor a fiúk a férfi címetkövetelték már lázadva,egy merő láng és ördögtánc…

Mire megnőnek a fák, tán még itt leszünk mi is, s ugye,addigra eléghet vád,kétség, bűn, s nem marad hamu se?Ugye lesznek csemeték, mire törzsek megvastagodnak,lombok napfény erejétmegtörik? Gyermekmosoly s -mondat?Arra kitudjuk egymást,s jobban ismersz, mint madár fészkét,s hibáimat el ott ásd,hol…

Sárga levél hull elibém,sárga már a szürke járda,sárgulni látja sok emberi lénya várost, s sárga hull a világra.Az a szellő, mi idelibben,mintha jeges permettel locsolna,máskor – nem is lehetne delibben –a nyár illatait hozza csokorba'.A köd birodalmat épít,terjedőben látom olykor,de föléje fekszik…

Mikor születik napunk, pitymallik,te még légy velem, maradj itt addig,párolgó sötétség végórájánkét páratlanul tiszta bárány.Harag nem ülne rajtunk gyászfeketén,bánatra nem emlékeznél, sem én,s mint amit tejfehér hóban a szán vág,arcunkra jövendő nem róna barázdát.Egy lenne megfogható: hogy te itt,s…

Látok mindent. S ha nem látnék,nem tudnám, mit tudnak mások: milyen a ház, melyben nőttem,s előtte mily zöld az árok.Hallok is. S ha nem hallanék,mások tudnák, s én nem tudnám,milyen a hangod, szerelmem,s milyen a zsivaj az utcán.Tudok szólni. S ha nem tudnék,némaságom körbevenne, csak néhány szív…

Már letűnt a korszak, melybennap mint nap elnyelt a vadon,s minden zugát megismertem –sok olyat, hol nincs csizmanyom;hol van már? Most elém reppen...s hol van már az első dalom?Nem is csak az, régi versek,hol vagytok már, hol szóltatok?Lelkemben oly dicsőn zengettegy hang, mint ősi jóslatok,melyek…

A platánok felé tekintek,nem keresem már a kincset,óriások e fák valóban,hullik le az álca rólam,jár a szél, a jó öreg szél,jár magasan s a töveknél,aggályaim elröpítem,úgyis majd egy szép körívenbölcsőjükbe visszatérnek,hegy méhe húz sziklavértet,ember szíve csak egy inget,ki átszúrja, ki alá…

Ha tiéd,a mosoly igazgyöngy s a könny arany,s hol rejthetném el önmagam,ha nem abban, aki értem ég?Ha tiéd,egy apró mozdulat ezerszer szép,s ki más láthatná ekképp,ha nem az, aki érted ég?Sorokmajor, 2017. jún. 30 – júl. 12.

Jár, kereng, meg-megrázza a lombots hátán viszi a szél a kibomlottnyárnak balzsamos, kedves illatát,felettünk szürke felhőporontyokidőznek, múló dacuk Napot fog,vastag fátylukon fénye nem hat át.Az ilyen reggel bágyadt lélekrecsorgó hűs forrásvíz, békével telve,kézfogás ez a jóreménységgel,mit nem…

Súlyos, roppant szárnyait emelvénkészül az idő hozni holnapot,én várok, s a csend ül ide mellém,kivel régi keresést folytatok.Figyelem ittlétekor, lehel-eszót a fölénk feszített igaz ék,Isten titkos hangjából ide leenged-e jutni valamit az ég.S e neszekből tanulni igyekszem,s érzem a csendben, hogy…

A szememet ismerő szem vagy te,a kezemet fogó kéz te vagy,ha nem fényes már egy csillag se,téged az Isten még égve hagy.Te vagy a láb, mely egyazon útonigyekszik járni, amelyen én,két nyomért egymás mellett; s húsomhúsodhoz köti titkos törvény.Te vagy az ajkamhoz érő ajak,mint tömött fürtön két…

Vágtázó, tajtékos paripaa rossz szó, szélsebes jószág,melyet düh tüzel, erős ina,s melynek percek csupán a rónák.Bizony, olyan könnyen s hamar száll,s nem állítja meg már a szándék,egyiknek bú, másiknak aggály,ha nem fogja a paripát fék.Kelő Nap, éjt űző fénykoronga jó szó, ünnep és diadal,de mert…

Egy kíváncsi utazó nem is régodahagyta nagy hegyek gerincét,onnan átlépett a széles égbe,boldog volt és riadt, mert elérte.S ha így pártját fogta a véletlen,a kalandnak ő nem állott ellen,elindult a felhők erdejében,s kire lelt ott? Menten elmesélem.A legősibb élő ott merengett,hol torlódott, majd…

            Az ember hosszú idő után újra élőnek érezheti magát, az idén először sütött ki igazán a Nap, ránk ragyogott meleg fénye. Ez hát a kikelet első napja, csendes, kimondatlan ünnep, melyet mindenki megtart mégis, aki az ég alatt jár, és örvend titkon vagy szóval is.             Mert ki ne…

Ha nem találom meg azon szavakat,melyeket mondatott velem régen az akarat,ha alig lesz erőm utamon maradni,mert kín lesz az útból minden talpalatnyi,ha csendben lesz, akinek harsogni kéne,ha megbújik vackán harcok vitéze,ha belül mélyülnek a behegedt sebek,ha napról napra csak kevesebb leszek,ha…

Az égen kigyúl az esthajnalcsillag,s néhány óra múlva millió ragyog.Ha korán kell kelni, látom, ahogy pirkads az élet áldott áramlásba fog.Hallom a szív beszédét a beszédben,ami alatt az ember már nem csak csonthalom,s hasonlóan, amit érzek éppen,a világ legszebb nyelvén mondhatom.S mint szabad…

Mutatja egy hűséggel égő mécs irányom,mialatt halkan megül a szürkület a bécsi fákon.Bécs, 2016. dec. 30.

Kiált a lélek: Hová ragad,hová visz engem az áradat?Vajon leszek még ez a lélek,ha majd a vízből partra lépek?Mi jó bennem, tán nem tünékeny.Vagy rút lesz minden rezdülésem?Mi veszik el az örvényekbens mit hagy lüktetni a véletlen?Minden lesz csupán dirib-darabvagy régi fényem látja a Nap?Így szólt…

Az éjszakában rendületlenüla fagyos, metsző novemberi szél zúg,a bagolyszárnyú idő elrepül,mint egy sóhaj, mint a pára, épp úgy.Ott a szemben sok ezer lenyomatbejárt utakról, de most merre, lovag?Koszból kifürdünk s a port leverjük,csak az irányt tartjuk, mint az esküt.Ösztön, mint a…

Magvakon tengődő tengelicék a tengeri kékég hajnalalján elrebbenve: benne dereng e vidék.Sorokmajor, 2016. okt. 22.

Te megédesíted az életet,falat vagy annak, ki éhezett,mosolya annak, ki búskomorárnyak erdejében bujdokol.Te hallgatod reszketve, hogy dobogszívem: a sorsod, az otthonod,s ha elfogytak majdnem a napok,fejed még keblemre hajthatod.Sorokmajor, 2016. okt. 8.

            A fuvallat áhítatos csendben, hang nélkül járva meg-megingatja a fenyők ruganyos ágait, olyan ez, mintha köszöntve simogatná őket, az ágak pedig jámboran bólogatnának. Ha felnéz az ember a fák tetejére, legvalószínűbb, hogy az egyiknek hegyén meg fogja pillantani a díszes sárga…