Sziluett Nézte a távolodó sziluettet, és hirtelen rájött, hogy élete szerelmét engedi ki a kezei közül. Nem értékelte nagyra ezt a gondolatot, túlságosan hatásvadásznak és közhelyesnek érezte ahhoz, hogy beszéljen róla, hiszen mások szemében az „életem szerelme”…

Fájt is, és szörnyeteg fájdalom volt az,hogy rossz voltam. Sokszor. Megundorodtam.Vagy te voltál! Ember! Te voltál ordas!Ti csaholtatok menekvő nyomomban!Mindegy már. Belefáradtam, hisz látod.Mindenemre! Szívre, sajgó tagokra - visszaragasztgatom a Tisztaságot!És végzünk. Vegyetek…