Csak addig leszek kint, és hallgatoma megváló levelek zörgését.Csak addig nézem, túl a paplakonmint bont fényvirágokat az égrét.Mint simul az éj a vízerekre,s hogy fátyolozza le a falakat.Mint kerül az álomidő rezge,könnyű keze által számra lakat.Óh, én sohasem beszéltem…