Északon derű volt, szőke és kék,és kinyílt, tenyésző reménység.Lélekig tört a verőfény a tavak mellé fekve pőrén. A tündöklés édes hajsza,mint tiszavirágzás, a fény évadja. Oly sok ember a biztos talajt,mert a tenger hívja, elhagyja majd,s a skandináv nép partot foglalVaxholm környékén…

Hogy is tudnád? Tópartokon beszélek csak titkokról és félelemről, elhúzott függönynél sóhajtozom, ha átütötte szívemet tőr. Égi honra szegzett szemek, láttátok, amit akartatok? Isten azt szereti, ha a sár felett bukdácsolnak az angyalok. Várpalota, 2024. júl. 1., Szombathely, 2024. júl. 3.