Északon derű volt, szőke és kék,és kinyílt, tenyésző reménység.Lélekig tört a verőfény a tavak mellé fekve pőrén.
A tündöklés édes hajsza,mint tiszavirágzás, a fény évadja.
Oly sok ember a biztos talajt,mert a tenger hívja, elhagyja majd,s a skandináv nép partot foglalVaxholm környékén…