Dagad a felhővitorla,rojtos-fodros, hevenyészett,nem a földi bolhák dolga,hol kezdi ki az enyészet,a felhőnek szelnie kellfenn a kék ég óceánját, órák múlta megtizedelarmadát, buknak a bárkák,órák újabb múlta ismétszaporítja, megszorozza,s amerre a szelek vinnék,megjelenik…

Vajon sűrű köddel lepitek be vagy eszetekben jár e pár dolog? Szálltunk, mint a fecskék, s lepihenve alattunk nyüzsögtek a városok.   Az milyen nagy volt, és milyen nagy az, mikor visszhangos a nyári liget a derűtől, s mikor sasmadaras hévvel buzdítom az enyéimet?   Vagy…

A kelő Nap rádiuszában tágul az út, s mintha selyemkaraván lennénk, szinte kísért karomon a kaftánujj, s a szél hordja a homokot szemenként.   Így réved ide eltemetett múltam, így hatol be ebbe a létezésbe, ami pedig más vándorlás már s új tan, de rám egyazon egy…

Pergett, pergett megállíthatatlan, homokórák őrlődtek fel sorra,letelt, hittem, ezredévek sorsa minden napban.Nem érintett lángolón az ajkam,megtért szóval, mint amikor gyónok,így múltak el rettentő eónokminden napban.Álomszerű voltál: láthatatlan,s mint akik nem találhatnak…

Szeretem, ha a sétányon zúg a szél,és míg megyek, fogják a kezem.S fölöttünk fényben suhognak az ágak,a lámpák füzére meztelen.Szeretem, mikor játszik a hajávalaz éjjeli enyhe fuvallat,s leesett csillagokkal a szemébenvalahogy kérd, valahogy vallat.Szeretem, amikor eszembe jut…

Mivel néz az úton szembe,mit talál ott, ahova tart?Marja rémlátások ezre,miket szemhéja letakart.Mi várja a túlnan partján,mit talál ott, ahova jut?Reménységet, mi hűlt, halvány,és a sok le nem dőlt tabut.Mi éri a túlvilágon?Mit talál ott, ahova megy?Ott az én átkom,…

Aki a madaraknak örülni tud, az egyszerűnek, a jelennek örül, tudja bizton és jól, hogy ez mindenünk, ez a percünk, és más nincs is körül.   Az ember félt, hogy elrohan az élet, elrohan mellette, s nem használja ki, és félt az ember, hogy nyugodni szívét sohasem…

Mint a szarvas forrásvízhez, olyan sóváran térsz hozzám, mert nyelveden foszló ostyán rejtett borostyánkő szív ez.   Ne felejtsd, hogy bármi édes, simulékony, teli vággyal, utolsó kis Delilákkal kezd s nem hű senki nevéhez.   Legyen neked forrásvíz…

Legyenek könnyűek ösvényei, vigyék őt mindig csodaszép tájra, adj a járásban örömet neki, magas ég, sose hagyd el a vándort, Nap és Hold köztén álljon a háza.   Piliscsaba, 2013. jún. 13.

Mennek az utcán a prolik.Az egyik a holnap kenyerét félti,a másik tagbaszakadt, barna férfi,és  zsalus házról álmodik.Piliscsaba, 2013. jún. 9.

Csak úgy érint meg, mint a fákat a lebbenő, könnyű,de a fák felett elmúlt már irdatlan számú korszak,lengetegen érint az isten ujja, és legyek hű,e kérést szánja belém, és még azt, hogy imádkozzak.És nagyon kér, hogy amíg szemem láttára pörögneknéhány  korszakok,…

Csorog az esővíz síri rácsokon, síri rácsokon kapaszkodom én, mert nem jött semmi rózsás megváltódás – még nyár se jött, buggyant ki az égisten köldökén.   Faggatnál zokszóval, miért hallgatok... Bizony hallgatok, mert nehéz a lant, én húsz esztendő alatt…

Itt kell lennie valahol, nem messze,mert élesen kirajzolódott arca,és csaknem valóságosan leheltecsókját kétfelől, üdvözlőn, kacagva.Lámpát oltottam, s szinte azon nyombanbelenyomta a párnába fejemeta kábaság. Ilyenkor rosszat szoktamálmodni, rémisztők, fürgék a jelek.De ma…

Isteni fény ragyogja be a földet ésmindig is legyen feletted az ég fehér,lebegő, gondtalan legyen a létezés,amikor kezdődik s amikor véget ér.Oldódjon fel a rontás, amerre te jársz,legyen barátságodban ember és állat,üdvözletet zizegjen a liget, a hárs,legyen súlytalan az álma…

Még egy virág kertszagot,még egy virág elhagyott.Még egy virág kézben ül,leszakítva, vétlenül.Még egy virág menni kész,engedd el, emberi kéz!Még egy virág hullva hull,megpihen ott lent, alul.Még egy virág, szép veres,sírnak, sírnak földje lesz.Még egy virág kertszagot,még…

Volt, hogy a jóság hajójaide járult siratóba.Volt, hogy ide jöttek gyónnia sötétség légiói.Piliscsaba, 2013. máj. 15.

Méltóságot, nemességet,büszkeséget, havat, ködöt,minden változások között,erdőket és forrásokat,szakadékot, kőfalakatsok-sok más-más idő alattviszünk, viszünk, hegyek vagyunk,egy emberöltőn keresztüla mélységünk meg nem rendül.Piliscsaba, 2013. máj. 15.

Gondoskodó, fehér, gyengédasszonykezek vízözönnyiáldása csorgott át rajtunk,és nem tudtuk megköszönni.Apák adtak vizet, mustot,munkájukat szánkba enni,nemzedékem buzgón zabált,s hagyatéka nincs semennyi.Nem adtunk egy kurva szót se,ím, az élet vízözönnyiáldását a napok…

Öcsémnek.Ha mi együtt szállunk fel a széllelfélfényes délben, ámulhat a raj,gyöngyházszín felhők lesznek felettünk,s lent száz és csillámló hullámtaraj.Dúlhatnak mondvacsinált vezérek,fúlhatnak feneketlen dühükbe,de akkor is szent a szárnyalásunk,s utunk tiszta, mint a…

Elvonták a napvilágtól társaimat,kényszerek, lánc alatt bódulatba aléltnépem hitvány álmokat adó ölébőlaz új szabadságra felkeltem magamért.Piliscsaba, 2013. máj. 7.

A sorokmajori közösségi ház alapkőletételére.Itt állunk a Föld egy pontján,amelyből ház fog kinőni,úgy, mint kertben a fa is nő,s madárjövő fészkét őrzi.Ami itt fog emelkedni,az is küldetéssel terem,s a föld színén feladatátreménnyel telve szentelem.Bár impozáns…

Az éji szabad ég alatt zendüla szívem, kíséri lombsuhogás,valahol a rengetegben fent ül,gyászzenél messzi bagolyhuhogás.Oly hatalmasak körül a hegyek,így érzem, hogy az egyetemességaz embernek, ki bűnről képzeleg,átjárja és megfekszi a mellét.Az jár a fejemben, hogy…

http://www.scribd.com/doc/137209863/Sumegi-Tamas-Bolonderia

Milyen jó tudni, hogy milliárdokathagy hidegen, mit elvakultan teszek,elvakultan, mert halálig se tudomkitanulni már a helyes életet.Milyen jó tudni, hogy néhány tíztől vagyszáztól mégsem rendeltek engem külön,és mely feléjük adósságot jegyez,a táblát csak-csak tisztára…

Tanultam áprilistól is.Az összes eddig beérettszeszélyes, változékonyhónaptól szinte észrevétlen,mintegy csettintésre tanultam a hamisságot.Titokban bízva, hogy ha megcsalom,könnyet se ejt...Kurafiaktól és kéjencektőleltanultam a bájcsevejt,eltanultam a bájcsevejtés a szerelmi…