Ha újra eljössz, én Kaifás leszek.
Vagy Annás, éji vallatód,
én hozok tefölötted ítéletet,
éntőlem hisznek majd valót.

Ha újra eljössz, én árulód leszek,
Júdás, a hűtlen tanítvány.
S bizony, nem sírnék bűnbánat-könnyeket,
ha harminc ezüstöm bírnám.

Ha újra eljössz, én rakom fejedre
gúnnyal a töviskoronát.
Én magam csattogtatom rajtad egyre
Rómának ólmos ostorát.

A parúziakor én zsoldos leszek,
sorsot vetünk majd ruhádra.
A pusztában ördögként kísértelek,
s követ fogsz venni a szádba.

Ha szépen szólsz, sziszegő kígyó leszek,
kígyók közül is az áspis.
Tagadom Istent s az örök életet,
tagadom a megváltást is.