El szeretnék menni veled
a paragra s az erdőbe,
mikor eljön a kikelet,
s emlékezni az időre.

Fölmásznál a vadászlesre,
tudom, s bámulnánk a Napba,
a mi vadászunk keresve,
és ő akkor járna arra.

Mennénk a régi utakon,
Mama, azokat hadd lássam!
Azokon van a nyugalom
mozdulatlan vándorlásban.

Aztán, hazafelé jövet,
hóvirágot szednék neked,
kézbe kapható örömet,
s ha isten volnék, éveket.