Lompos voltam s halvány
a bolt mögött alván,
az oda dőlt részeg,
végigmért s lenézett.
Láttak akkor engem
szétgombolt ingemben,
bolond testtartásban,
egy üveg volt társam.
Láttak, mikor mentek
egy ugrással lejjebb:
kenyérért siettek,
párizsit is vettek,
és fecsegtek rólam.
De teljes valómban,
testes »mit törődöm?«,
nem ezen a földön:
messze repültem én
a lépcső tetején,
s cseppet sem szégyellem,
hogy szabaddá lettem,
lompos voltam s halvány.