A sötét látszat, a látszat csalfa, te higgy akkor is készakarva, te teremted önmagadat, te vetsz és te vagy, ki arat.
Te teremted a világot, te vagy a domb és az árok, te vagy az út az ajtón túl, s te vagy a hely, ahol fordul.
Járhat még a lelkem máshol, de most örül, dalol, viháncol, ahol én…