Most nem vagyok. S nem voltam soha.Nem az őrültek apostola,nem bajnoka a szerelemnek,s nem éljeneztek sohasem meg.Nem vagyok, és soha nem voltam.Nem egy szó kedves mondatokban,a név, melyet levélbe írnak,nem szellem, melyet le nem bírnak.Nem vagyok. Én nem voltam soha.Nem a tisztes népek…

Akik a politikát csinálják,nem a nép emberei,mert róluk elfeledkezik a néps nagyjait emlegeti.Leugorjunk a tetőről,ha Budapest malma szemetet őröl?!Akik a politikát csinálják,szélhámosok, hitványak!A munkáért kapunk szegénységets tagjaink sírig fájnak.Hát tűrjön a póri…

Ha tudják: még nem ebédelt,bőven adnak neki ételt,pincesoron kóborolvaszomját remek óbor oltja,ha az ajtón kopog fázva,eresztik a meleg házba,gyermekek váltig unszolják:meséljen, milyen az ország,fog magának jó szeretőt,s nem marad soká szem előtt,ismerőse minden virág,égen a…

Most velem fáznak, akik szerelmetlenek.Ki számolja, szánja a magány-perceket?Most szülnek hatujjú álmot a házfalak.Föld mellén, dombon a kacska út gyászszalag.Srégen árnyékolva fogyatkozott a Hold.Elment, a búcsúcsók íze már tompa volt.A szél a leveleket meghempergeti.Én…

Verset adok ajándékba,semmibe se kerül nekem(csak jó szókat találnék ma,e nagy és boldog ünnepen!);örömöd lesz az életben,legényszívek lázítója,barátságban hűvé lettemhozzád, e sorok írója,születésnap érkeztévelkívánságok tarsolyomban:szórjanak két kézzel…

A társszerző Kovács Ákos.Éj-úton valaholnagy tüzeket láttam.Óh, mondd, miért van olyhideg a világban?A tüzek lobogtak,forró volt a lángjuk,mint az első csókra,úgy vágytam én rájuk.Ott, a messzeségben!Itt tar fák, köd, nyirok,s ha nem jössz, úgy érzem,szívemben fagyni…

Szeretem, ha elcsöndesedneks mindenek értőbbek és szebbek,ha a Hold s a lángzó csillagoktudják, hogy próbál meg, hogy vagyok.Szeretem, ha ég zeng odakint,villámok kertünkbe szédülnek,hogy kibámuljunk hallgatva mind,mi ezerféle beszédűek.

Háborog a szívem, szerencsétlen,asztrojóslat töltéből nem tanul,nagyokat dobban szerelem-étlen,násztalan, frigytelen, áldatlanul -anélkül éltem, akiért éltem.

Mint felmenőim, az erdőt jártam,köznapi öltözetben,(ők még puskásan meg kalaposan)s egyre mélyebbre mentem.Kijárt ösvényt biz én nem követtem,a fák közt elbolyongtam,hányszor akadtam szederindába,de hányszor megbotoltamkorhadó ágban, földdudorokban!Azzal nem törődtem…

A társszerző Kovács Ákos.Nyirkos utcákra telepsziknehéz füstje kéményeknek,kandallónál fölmelegszika test s fagynak a szerelmek.De a szívük mélyén lángola hajdanvolt nyár alkonya.Csókolóznak, szívük már forr!mint a tűz a kandallóba'.

Szállunk tarka álom-szárnyons lányok csókja ég a szánkon,átborozunk éjszakákat,szívünket nem lakja bánat,fittyet hányunk az időnek,tenyerünkön rózsák nőnek,az egész világ a mienk,és hisszük, hogy a földi rend:nem lesz részünk soha rosszban;és eszünkben csak a Most van,s…

Sok emléked lesz,mire megnőnek a fák,ott lesz a kedves,álmodod az illatát.Más lesz a világ,jobb, azt merem remélni,és Pannóniátmajd vitéz magyar védi.Több lesz a kenyéraz emberek asztalán,s aki régen él,kevés ráncú lesz talán.Bölccsé válsz arra,nagy eskü lesz a szíved:ki…

Lord George Gordon Byron: It Is the HourEz az óra, mikor dallvaül meg a bülbül az ágon,s a szeretők fogadalmacsókká édesül a szájon;mikor szél fú, vizek mosnak - zene ez a magányosnak.Harmat csapódik virágra,csillan az ég miriádja,és mélyebb a habok kékje,barnaság hull a…

Mert ő tárja meg a mellem.Belenézek, és nem értem,hogy véthettem magam ellenmindennap százféleképpen.Meg akarom látni még őt,de ostoba fejem miattelfelejtem, hogy az élőktudják egymást szeretni csak.És ott tartom ágyam mellettéletem legszebbik tervét:hogy akik ránk…

Johann Wolfgang von Goethe: An die Entfernte Ide kellett hát hagynod engem?Szépségesen elsuhannod?Még olyan tisztán cseng fülembenegy-egy szó s kisért a hangod.Ha vándor vadon reggelébenmessze, fölnek tekint vágyva,hol énekel, hol kék, nagy égenrepes szántók pacsirtája;És ha én…

Bár nem telt még el akkor minden hét,s hol éhenhaláshoz készülődtek,hol a népet asztalhoz intették,s bár száz bajuk volt az őszülőknek,öreg volt már az idő és terhes,igencsak alul a közhangulat,sok balul megítélt, kevés kedves:unták undok, különös harcukat.Sosem volt…

Ne feküdj tovább ott,gyógyulj meg, ez akaratom.És álmodj szép álmots a sok pisla égi lángotnézd, nézd, hiába vana kertben zegernye idő.Gyógyulj meg, hisz aranyóra, nap, ha panasztalan;most nagyon beteg vagy,de haszontalan sose leheta kis emberek nagytudománya, a szeretet.

Megláttalakősszel, szép leány,s mintha ismernél,néztél te rám.Pszükhé nekedmintha előbbensuttogott volnamár felőlem,s tudtad volna:vagyok valahol,a szó ameddigel nem hatol.S kora ősszelvégre megjöttem:oly szívvel, amelydobban s döbben,oly örömmel,minőt soha még(hisz láttalak)…

Der von Kürenberg: Falkenlied, két változatban.Évnél tovább szelídítettem a madarat.Hittem: hozzámszokott már e jó idő alatt,tollára az én napom aranyfénye vetült,de itthagyott a sólyom, idegenbe repült.Nagy soká láttam újra szárnyalni ez égen.Selyemszalag volt a lábán,…

A megkarcolt ablaküveg síkja,a lámpasor, mely megvilágítja,az ezer formát felvevő anyag,illat, mit egy érett nő hátrahagy,a becsukódó ajtó döreje,állomások sok izgő örege,a sötét üreg ülésem alatt,kabátból szökő bagarettaszag,fémből való fogódzók hidege,az indulás…

Szívemet egészben adtam.Így a szívnek fájdalma is a tiéd,s az minden, mi rossz van abban.Mert úgy szeretlek, ahogyan senki még.

Kortyolás ideje van, barátom!Elég a búból, a gondból elég,békességem sehogy se találom,no de inkább igyunk, sok a beszéd.Óh, e színt, ezt az ízt úgy szeretem!S az embernek mindig van újsága,ha iszik szegény mohón, sebesen:ej, kéne még a nagy szomjúságra!

A lámpafény átüt a fekete lombon,megvakult házakban hallgat az éjszaka,nincs helyem a földön s szívemet bolyongom,hallván csak ennyit ott: még nem értél haza.Nem harcolják már hasztalan a harcukat,ilyenkor álmokat látnak az emberek:tudók és együgyűek, szegények, urak;s a…

Neked a legszebbeketadom a szavak közül:szivárványos szép, szeret,a szívemben üdvözül,gondolataimon úr,édes álmokat adó,mindig csodamódon új,mindig a mától való,ilyen vagy nekem s vétesz,ha mondod: mesebeszéd,remélem: büszkévé teszversem, új csecsebecséd.

Már nagy hidegek voltaks korán esteledett,felhők fogták a Holdat,köd ült a völgy felett.S ahogy a nyár itthagyott,úgy hagyott el erőm,szívem is csak hallgatottkint az ősz-levegőn.Október, te kórszagú!Egész nap az ágybanforgolódtam én, s a búleskelt a szobában.Álmodnom sem…