Közös vers Kovács Ákossal. K. Á. Az ember alva létezik,mert ébren valaki másé.Csak akkor nyúl az egekig,ha ez megtűrt rituálé. Szürke színekkel festi áta szivárványszín életet.Szívében egy csipetnyi vádkarmolássza őt, ha szeret. Akármerre is indulna,ugyanoda tér vissza majd.Süketként talán…

S. T.   Most nem tudom, hol vagyok. Mint az örvényben kerengő nád, elhagytam a biztos partközelt, és nem sejtem a víz alját.   Emlékszem jól a szeretetéhségre, mi gyermeki lelkemben élt. És visszakívánom, visszasírom a kamaszkori félőrült szenvedélyt.   Vannak vágyaim a jövő időkre, s…