Engem is vesztembe rúgtatok,
táltosüldöző István király,
táltosölető Terézia!
Táltostagadó jelen napok.
Fehér falak között állok,
messzenéző révülésben,
megjárom a nagyvilágot,
de nem hallik sehol léptem.
Magas füvek közé megyek,
Napot fogok, Holdat fogok,
vízből merem az éneket,
forrás fölébe hajolok.
Gallyat gyűjtök, tüzet gyújtok,
égő tűzre szemem szegzem,
a lassú parázsra fújok
s fölizzik az a lelkekben.
Engem is vesztembe rúgtatok,
táltosüldöző István király,
táltosölető Terézia!
Táltostagadó jelen napok.
