A szomszéd faluban ugatnak a kutyák.
Idáig hallik, oly mély itt a némaság.
Szél se legyinti meg röptében az ágat,
halottja lehet e téli éjszakának.

A falakra dobott árny mind mozdulatlan,
és nem változnak a felhők a magasban,
mintha elnyelnék a fényt az utcalámpák,
ha most kiindulnék, nem látnám a járdát.

Nem a nyugalom csendje ez a némaság,
ez a furcsa, titkos, nyomasztó néhaság!
Bús, bölcs kísérőm, tapaszd be most a számat:
halottja lehet a téli éjszakának.