Már a Foghíjban járva megütötte fülemet a zeneszó, egyelőre távolian és el-elhalva egyéb zajok között. Apránként hangosabbá vált, s a szökőkút vonalába érve végre tisztán kivehető lett, látni is lehetett a…

A reggeli álmosság miattnem tudtam felvonni szemöldökömet,nem tudtam mosolyra húzni ajkamat,bár méltó lett volna rá a jó öreg.Csak potyogtatva jött ezidén,pilinkélt egyet, s aztán meg is állott,esőbe s füvivízbe fordult szegény,mire kimostam szememből az álmot.Piliscsaba,…

Mentem, mendegéltem. Kígyózott az út.Óh, nehéz volt, de tudtam: megacéloz,isten-egy leszek, varjak látta hérosz,s e szent vándorláshoz nem hívtam tanút.Napjában estek csúf csodatételek.Idegeimbe vájó hajnalokbangyászt, vészt, elmúlást óbégatva loptam,s megkímélték ezt a…

Úgy zsizsegnek, csicseregneka kiskertek madarai,mintha kikeleti kedvets derűt ontana valami.Valami - tán csodakelyhű,égi, bő nektárú növény,láthatatlan, nagy életfűszelek közén, szférák övén.Csak az imént jöttünk pediga szüretelésből vissza,de olyan zsenge minden itt,mintha…

            …Figyelj rám egy percre, cimbora! Hallottál már a kalauzfákról? Nevezheti az ember az ilyet útmutatófának is, ha akarja.             Én messziről jöttem, a nyugati magyar hazából, az őrök földjéről (Quis custodiet ipsos custodes?), s mosoly…

Ha szegény lesz, mint Afrika szarva,e magyar, de nem hitt Kánaán is,poharakból nem ürül kadarka,s füvek közt nem lesz jó szagú ánizs,ha fogadalmukat mind megszegik,ha csak az élhet, aki rettentő,latrok sorában sose az első:leszek a kilencvenkilencedik!Ha az élhet, ki imád…

            Betakarsz széllel, amikor rám lehelsz; betakarsz földdel, amikor jöttöd felveri a porszemcséket a talajról; betakarsz tűzzel, amikor magadhoz húzol; betakarsz félelemmel, amikor eltávozol tőlem – olyankor mindig féltem, pedig mindig visszatértél; de a…