Megírom hát ezt a verset,forgatom, ím, a tollamat,a lapra kék tinta serked,száradó sorhoz sor tapad.A szépeket már megöltük,hogy élhessen rusnya magunkés az eget összetörjük,mert csupán most, csak ma vagyunk.Nincs messze az Idő vége;sietünk, nagyokat lépünk,óh jaj, az űr…