Lokomotívként zakatol el az idő, fákat ültettünk, melyek most magoncok, s várjuk gyümölcsüket a jövőbe nézvén, amikor csekéllyé teszik a gondot.   Lokomotívként zakatol el az idő, s néha félsz, hogy zordan, feketén elhagy, félsz egy messzi állomástól, ahol leszállsz, pedig még az élet…

Igaz: a múlt ködébe vész már, mikor utoljára láttuk egymást, más város, ország, másik égtáj, minket más út s jövő várt, de fel-feltűnnek régi arcok, rokon lelkek a távolból küldenek változatlan hírt vivő füstjelet: hogy az egyetértés érvényes még, hogy élnek a régi eszmék, s majd újra jeleznek,…

Alámerülök, mélyre hatolok, ahol maga a Teremtés áramlik, ahogy a világ legelső óráján.   Gyöngyhalász vagyok, s egy titkos tenger alján heverő gyöngyökért hagyom el bárkám.   A felfedezetlen, hajózatlan tenger csendesen zúg mindenek mögött, s a csendben termi gyöngyeit…

Egy mákszemnyi lőporral indultam, versekkel győzni gerillaháborúban, s mögöttem már áll egy katedrális, varázsige-kövekből felépülve máris. Mert megírtam a szebb világot, s nem ezt tenni senki sem látott, legyőzni nem lehet, akiben tűz ég az Isten által, s meg nem törni: hűség. Szombathely, 2025.…