Hogy visszaadja az életösztönt,amit néhány pillanat megér!A fák térdepeltek, s közben ott fönttrónusára ült a napszekér.Láttam, amint tar fejéről a hegya ludak csapatát lehinti,és az egyetemessel voltam egy,s végre elkezdtem, végre Hinni.Odahaza tiszta ruhám száradt,ott dobtam…

És a szárogatóról be kellett szedni a ruhát.Mint a hazaballagó béresek vesszőkosara,mind üres volt, s mindegyikben feljajdult önön maga.Egyedül voltam egy fotográfiával a völgyben,nem mentem emberek közé, vétkesként rejtőzködtem -s kint, tudom, Piliscsaba utcáin ők…

Csak azt látom, amit ad a nap,s kiűzöm szememből, mit elvesz.Ha néhány kenyér-, csont-, fadarabis mind, mire agyam figyelmez.Csak azt látom, amit ad a nap,s legyen boldog titkokon lakat,nem bánom! Ha hájamba harap,valakit a világ jóllakat.Budapest felé a vonaton, 2012. szept. 23.

            Az utolsó nap nevettünk. Meleg volt a szeptemberi este, belerezgett a nyár, azaz langyos és szelíd hullámok nyaldosták a partot, utolsó lendülettel s erővel, jóindulatúan csapkodták az ősz-idő fövenyét. Nekünk ez volt észleletünk, holott távol…

            Az első nap sírtunk. Nem volt mit ennünk. Fájt a tüdőm, és vállamtól lefelé minden inam és izomrostom meg-megreszketett a gyomromban lévő üresség miatt. Ő szemközt ült, kezét az enyémen nyugtatta az asztal közepén. Ma nem terítettünk, és nem bontottunk…

            Van egy titkom. És csak egy titkom van, amit ha akarnék, se tudnék elárulni neked. Napjaim száma, gonosz- és jótetteim száma ez. Hallgatni fogok róla mindörökké: az élő semmit sem mondhat el, a holtat nem faggathatod. Miután elmentem, számolhatsz, de miért…