Nyugovóra térnek
a házban a fények,
a házban az ember
és benne szeszélyek.
Egyre leválnak
a ráncok, az árnyak,
kettőre kívülre
perdül a bánat.
Háromra rezzen
az ablaküvegben
a csillag az űrből,
ér a kezedben.
Bútorok pora jár,
bomlik a szoba már,
szívedre csendesen,
fészkére a madár,
ráül az éj.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
