Füst tör elő ábrázatunkból,mint ha a sárkányok dühösek,vén már az este a balkonon,s balgatagon hallgat az öreg.A tányéron friss, finomra szelt,selymes-lágy sajt kínálja magát,s mi kényelmesen eszegetjük,mint két régi arab uraság.Jócskán bodorítjuk a füstöt,s…

A magam és Magyarország szenvedő magyarjai nevében.A lelkem velem tán véres útra vágtat,s nem lesz mit bánnom.A rabló, ki megütötte nagyanyánkat,nagyon vigyázzon!Szemet szemért: újra írva van az égen,s nem lesz mit szánnom.Aki miatt sokat sírt az én testvérem,nagyon…

Úgy kívánkozik tollam végére,nézd el nekem, ha ismétlem magam!A fenyők havas csöndjében álltam,míg járt az Ember hódolattalan.Megtűrtek körükben az őrizők,mozdulatlan, ünnepélyes nagy fák,s ránk borult a hét lakat alatti,templomi, őskori hallgatagság.Míg járt az Ember…

            Az utolsó nap nevettünk. Meleg volt a szeptemberi este, belerezgett a nyár, azaz langyos és szelíd hullámok nyaldosták a partot, utolsó lendülettel s erővel, jóindulatúan csapkodták az ősz-idő fövenyét. Nekünk ez volt észleletünk, holott távol…

            Az első nap sírtunk. Nem volt mit ennünk. Fájt a tüdőm, és vállamtól lefelé minden inam és izomrostom meg-megreszketett a gyomromban lévő üresség miatt. Ő szemközt ült, kezét az enyémen nyugtatta az asztal közepén. Ma nem terítettünk, és nem bontottunk…

            Szenvedek. Nem mertem odamenni hozzá, még odapillantani se. Feigling vagyok. Ropog a tudatom, mint a tűzijáték Budapesten, de ez Önvád és szomorúság sziporkáit veti.   ***   Roppants össze, csontjaim törjenek, mert gyáva voltam én és…

            Összeborulni. Összeborulni kellett volna, csak egy percet lopni magunknak még, de mindketten féltünk megtenni, és félszegen mosolyogva köszöntünk el, miközben szemünk kétségbeesett kutatást folytatott, tekintettel kapaszkodtunk egymásba, eddig terjedt…

Combját verdeste az ökle,könnyeit le sem törölte,csak hallgatott.Kérdőn néztem a bolondra,nem hittem el, mert azt mondta:minden halott.Elindultam kora estiFöldön virágot keresni,de egy se volt.Felbúgott a szél, oly búsan,mint sziréna háborúban,és elsodort.

Sárban és mocsokban,Gyűlölettel tele,Fekszik elkeseredve,A szíve haraggal tele.Megölne mindenkit,Aki miatt itt van,Akik miatt fekszikA sárban és mocsokban.Mocsok, sár és fekália,Nincs itt már mit csinálnia,Nem érdemes felállnia,Mert feküdhet is vissza.A sárba, a mocsokba;Mint egy…

http://www.scribd.com/doc/59967125/Sumegi-Tamas-Kulcs-es-rejtely http://www.scribd.com/doc/59967125/Sumegi-Tamas-Kulcs-es-rejtely

Vágytál arra, hogy megcsókoljalak?Ha vágytál, arra vársz-e még?Vagy tán apának hihetem magam,ki alig látja gyermekét?Vagy napsugár húgom hiányzik úgy?Nem incselkedsz, nem panaszolsz?Vagy köpve született költő vagyok,kit kedvére hány-vet a sors?!Megmondhatója te - vagy senki…

Tudom azt az estét, nem volt régen,az állomáson ittam boromat,kibomló tavasz szagözönébenjött a vonat, és elment a vonat.Elment a vonat, te maradtál ott,boldog döbbenet, szép húsú végzet,fogadtalak: mint a regés álmot,mit szememre még anyám idézett.Ott, ahol az ablak előtt…

Ültem az ég alatt és fáztam.Csak bámulások voltak az esteli hallgatagságban.Fázva néztem a Holdat.Nem tudtam, csöndünk meddig tartsam,már rám fagytak a göncök.És fejcsóválva megszólaltam:„Óh, ezek a különcök!"

Akik a politikát csinálják,nem a nép emberei,mert róluk elfeledkezik a néps nagyjait emlegeti.Leugorjunk a tetőről,ha Budapest malma szemetet őröl?!Akik a politikát csinálják,szélhámosok, hitványak!A munkáért kapunk szegénységets tagjaink sírig fájnak.Hát tűrjön a póri…