Tartott a két karom csöppnyi gyermeket,vetettem koporsófedélre föld rögét,néha rám találtak a kegyetlenek,és néha bizony az én lelkem volt sötét.Ember, ki most jössz, lásd a markom űrjét:én már visszaadtam minden kedves holmit.Én kiálthatom, hogy nincs nagyszerűség,már…