És a szárogatóról be kellett szedni a ruhát.Mint a hazaballagó béresek vesszőkosara,mind üres volt, s mindegyikben feljajdult önön maga.Egyedül voltam egy fotográfiával a völgyben,nem mentem emberek közé, vétkesként rejtőzködtem -s kint, tudom, Piliscsaba utcáin ők…

Minden befejezetlen. (Húszévesés két hónapos lettem.)Itt áll, ami tegnap eltörött,ami ma nem javult meg,itt állok szétfújt, szétgurult,értelmetlen lényegek fölött.Minden befejezetlen. S azt mondod, figyeljek,azt mondom, vigyázz magadra,s nem figyelek, te nem vigyázol,mert itt áll…

            A törzs szálláshelyének területe szinte állandó volt az évszázadok során, csupán jelentősebb, a falu nagy részét lángokkal elemésztő tűzvészek után hurcolkodtak odább, és sok életet követelő, vesztes…

Nem lesz örökké úr az aggodalom,vékony a pénztárca, vékony a donga,kerül még az én konyhámra is vagyon,és megígértem: elviszlek Londonba.Háromlábú székről hírt-nevet szórvanem hallatott rólunk igazándibóla világ köldöke, delphoi jósda,de megtudják, milyen e…

Adj nekembékét, türelmet,erőt, fegyelmet,hitet, szerelmet!S figyelmet adj.Azt a helyzetet, amiben vagyunk,ahol vagyunk, ami megadatott,amihez éppen érkezünk - azt igyekszünk aranyaljáig kimeríteni.Adj nekembékét, türelmet,erőt, fegyelmet,hitet, szerelmet!S figyelmet adj.Azt a…

Csak addig leszek kint, és hallgatoma megváló levelek zörgését.Csak addig nézem, túl a paplakonmint bont fényvirágokat az égrét.Mint simul az éj a vízerekre,s hogy fátyolozza le a falakat.Mint kerül az álomidő rezge,könnyű keze által számra lakat.Óh, én sohasem beszéltem…

Néha jó lenne összetörni:előbb kőtömbökké repeszteni,aztán porrá zúzni a házat,melyben lakásom van.Néha jó lenne visszaköpni,aztán éheztetni, epeszteni,ki leköpött mélabús, fáradt,hideg magányomban.Néha jó lenne önmagamnakmegroppanni, pozdorjává törni,alaktalanul a…

Hiszen ha jössz, nem a dicsőségbe,s most a világ végén lakom,de elkészítem kávédat korán,s felszolgálom a teraszon.S elmehetünk télelőnézőbe,ködös most a hegyek feje,de tudom, azt is gyönge szárú, szépvirággal leheled tele.Felhőlesre szállhatunk az utcán,s a küszöbön…

Verseket lamentáló manírban,novellát, orvosságomat írtam.Egy madárszívnyi, halk pihegésbennagyon szerencsétlenül éltem,és nagyon szerettem sírni.Piliscsaba, 2012. okt. 13-14.

Az ábrándos ifjúság alatt,mely reményes kor elhagyott már,szereztem e zenetárgyamata billentyűknél, sárga Holdnál.Tizenkilenc esztendős voltál,mikor utoljára láttalak.Már ernyedt a testem s ősz fejem,s éjente fehér zongorámon,titkon, a magányos őrhelyencsak e régi dallamot…

Lefüggönyzött szobákbanpár forint takargat,sose jól, sose bátrantengődünk, és nagynakálmodjuk a sorsot.Jó kedélyű emberekközt mi idegenek,irónunk rímet remeg,nem tudunk, nem lehetörülni, ahogy ők.Zúgják: „Költő, esztelen,a te időd letelt!Hálálkodj szép csendesen,míg…

Gyere hozzám, hajlékot emelek,s összeforrunk a nagy zűrzavarban.De tudd: nem adom a Mindeneket,s minden tiéd, mit valaha kaptam.Kérlek, nevetve vesd félre Eriszalmáit, s együnk békén granatért.Kérlek, légy olyan, mint magam, te is,hogy hálás légy minden pillanatért.Mert a kezem nem…

            Mint kívülálló figyeltem a mulatságot, a munkaunt emberek péntek esti duhajkodását a Nagy Elérkezett köntösében, szinte láttam hálatelt szívüket, s az arcukon ragyogó öröm mutatta: túl is csordult az a hála, amit…

Távoztasd el tőleme bűntudatot - jöjj sikongva, orkánban,mert minden bántalmat milliószor bántam - adott szavadnak megfelelően!Távoztasd el tőlema zátonyt, min akaratom megfeneklik,lennél mentőcsónak, legalább az egyik,adott szavadnak megfelelően!Távoztasd el tőlema szorongást,…

Ördögzsíros reverendaujj,ámbrás lámpa, becsüscikornya,tulipános ládában ne lapulj,a tálkában ne takarjon korpa!Asszonyt cicerélő vigécek,kapuőr, kapualj, kapanyél,ne leheljen téged ki a kéreg,ne mimóza, kövidinka, paréj!Madárlátta kenyér, boszorkány,tetű, féreg,…

            Tovasietni a szerelvény mentén, mitológiai szörnyalak futurisztikus vonásokkal, tovaiszkolni, szaporázni, mert szorít az idő – holott szorít a fenét, hátravan nyolc perc az indulásig –, s a középső, zöldre festett…

Szétfeszítené e cukormázas kamrát,minden egyes mozdulattól fáj a hasam,mintha falát törpék ütleggel zaklatnák,ármányos főzet folyná be tejsavasan.Az ottani romlás színét feketénekképzelem, az maga a sűrű borzadály,eltúlzott ivások, eltúlzott ebédekára, a csendesülő…

Soha többé nem feszítem megváltómat keresztre.Nem dobatok bombát vénekre, nőkre, gyermekekre.Én, emberiség, tenyerembe vájó körömmel fogadom.Többé nem állítok senkit a falhoz és lövöm le.Nem rontom a szülői házat s tisztességet össze.Én, emberiség, tenyerembe vájó…

Kezdték elhagyni, kezdtek eltávozni a szélrózsa minden irányában, mintegy mindjobban táguló circulust kerekítve az egy szem leány köré, mintha pokolgép lett volna, amely detonál, és eltöröl mindent maga körül, nyoma sem marad semmi élőnek, ami előbb még ott volt. Az emberek…

(A kövön, előttem fekve, hadd írjalak meg!)Ablakok sorával mögöttedés kukucskáló életekkel,míg az erdőben ágak törnek,te felülsz a kőre s lefekszel.Eldőlsz, mint a füvek a lápon,ha nem változik a szélirány,s kacéran mosolyog najádom,az újdonan kéjes régi rám.A…

            Ott voltam vele – higgyetek nekem! Nem testi valómban kísértem drága lépteit, de vigyáztam minden istennői mozdulatát: odaálmodtam az ébrenlét egy furcsa, titokzatos pillanatában hozzá, s tudtam, kötelességem látni… nekem kell féltő és csodáló…

Felcseperedett a gyermek;büszkeség, vállas ifju lett,mellében tettvágy veresletts jóindulat: szép amulett.Hajlékát a szerelem mintaz eresz, úgy fogta körül,telet vált a kikelet kint,s ő bent utódoknak örül.De aztán betért a balsors,batyuját tette a házra,s kihaltak onnan…

Fagyos kések megnyírják a fát,a falak közt nincs rajtam kabát,se pénzem nincs, se egészségem,nincs lány, ki megküzdene értem,átdidergem majd az éjszakát.Elalélok ijesztő, tarkarémképeket látva, s ki tartsatehetetlen testem: senki sincs;ajtómon csak enyém a kilincs,elvesztem…

            Az eget fekete posztóval vonták be, majd meghintették ragyogó porral ezt az ünnepélyes borítást, olyan ügybuzgalommal, olyan finoman, ahogy a lyukacsos tetejű tartóból a palacsintára rázzák az ebédezők a fahéjat. Csillámlott tehát odafönt, s miként…