Farkas Noéminek ajánlom.
Ha az ősfás, szép pagonyban
valamely fa ága roppan,
ha egyetlen egy levélke,
csak az az egy kerengél le
a fenséges, néma parkban;
s ha fű zöldül, rügy kipattan,
tavasz ölén, nemcsak őszben,
rigóriadó, felhőtlen
napokon a nagy Alföldön
vannak-e ámulásaid?
Ha nyílik száz meg száz ablak,
sarjerdeje a házaknak
oly hirtelen felnövekszik;
ha lehullnak egytől egyig
vén fejekről a hajszálak;
ha véget vet a hajszának
egy emberi, egy bátor szó;
ha talpad alatt a korzó,
mely a divatvilág útja,
vannak-e ámulásaid?
Vannak-e, mondd, értő, drága
ámulásaid nemegyszer?
Gyönyörködj el meg-megállva,
mert csodákban él az ember.
Piliscsaba, 2012. okt. 15.
