Fagyos kések megnyírják a fát,
a falak közt nincs rajtam kabát,
se pénzem nincs, se egészségem,
nincs lány, ki megküzdene értem,
átdidergem majd az éjszakát.
Elalélok ijesztő, tarka
rémképeket látva, s ki tartsa
tehetetlen testem: senki sincs;
ajtómon csak enyém a kilincs,
elvesztem már, mint ez a tar fa.
Piliscsaba, 2012. szept. 29.
