Gyere hozzám, hajlékot emelek,
s összeforrunk a nagy zűrzavarban.
De tudd: nem adom a Mindeneket,
s minden tiéd, mit valaha kaptam.

Kérlek, nevetve vesd félre Erisz
almáit, s együnk békén granatért.
Kérlek, légy olyan, mint magam, te is,
hogy hálás légy minden pillanatért.

Mert a kezem nem mindig szerencsés,
s lehanyatlom, ha te elereszted.
Ha hibázom, s könnyes szemmel elmész,
föld, a fák, a szívem belereszket.

Mert hálám minden percnek leróva,
s szeretném, ha te is megköszönnéd,
amit emberemlékezet óta
anyák szülnek: egünk hűvös örvét.

Gyere hozzám, s elszórjuk egyesült
sóvárgással az új virágokat.
De tudd: az ujjhegy másfelé került,
mely tehetőset s úrt kiválogat.

S ha itt maradsz, ha hozzám édesedsz,
te leszel az alkonyórák csókja.
Ámde tudd: ha a bús Kertész lemetsz,
nem lesz pénzem cifra koporsóra.

Gyere hozzám...

Piliscsaba, 2012. okt. 11.