Emlékeid lomtárában letiport önhittség,
mögötted egy keserves labirintus,
de az erdők tavaszi zöld színét
látod már, s ott áll az igazi Krisztus,
hol lelked megalázta, hogy tanulj,
hol megálljt mutatott egy irgalmatlan ujj,
hol hibáid rongyait gyűrted te csomókba,
s arcodon ég…