Nem lesz örökké úr az aggodalom,
vékony a pénztárca, vékony a donga,
kerül még az én konyhámra is vagyon,
és megígértem: elviszlek Londonba.

Háromlábú székről hírt-nevet szórva
nem hallatott rólunk igazándiból
a világ köldöke, delphoi jósda,
de megtudják, milyen e köldökzsinór!

Tízéves leszel. Mikor megszülettél,
visszajöttek az elvándorolt gólyák.
Sorokmajor határán a füzeknél
valaki faragni kezdett egy ódát.

Csak olyan költőlelkek vagyunk mi már
odahaza, tekintetünket felleg
ejti rabul: mindnyájunk bolond-király,
hát, kérdem én, te mivé leszel, gyermek?

Öcsém, én a kabátodba rejtenék
öleléseket, virágoskerteket,
rejteném néhány büszke harcom hevét,
hogy boldog légy s rám gondolj, ha felveszed.

De szívedben már nincs mit elhelyeznem.
Tízéves leszel, öcsém, és te mennyi
kezet s kegyelmet tartasz majd kezedben,
s mennyi új csodát fogsz majd felemelni!

Sorokmajorban és Piliscsabán, 2012. okt. 21-22.