Mentem, mendegéltem. Kígyózott az út.Óh, nehéz volt, de tudtam: megacéloz,isten-egy leszek, varjak látta hérosz,s e szent vándorláshoz nem hívtam tanút.Napjában estek csúf csodatételek.Idegeimbe vájó hajnalokbangyászt, vészt, elmúlást óbégatva loptam,s megkímélték ezt a…

„Az új nap rajtkövén, szomszéd, dohányzol?”„Úgy bizony, dohányzom én, mint reggeleim zömén.”„Intettem ám a szobából, de hányszor!” Piliscsaba, 2012. szept. 25.

Szenftner Gergelynek ajánlom.            A sötét, félig lefüggönyzött, s különben is éjszakába boruló szobából látni lehetett az erődítményszerű diákszálló egyéb részeit: hol erősebb, hol halvány illuminációval hintették be a lámpatestek a belső udvart,…

Tudom, már megint az erkély!E színhely írásaimbaigen nagy sűrűséggel tér,elnyűtt kép, ismételt minta.Hiába, ott történt ez is.Tán fogyatkoztunk a hitben,azért akart a nemezismegűzni hetedíziglen.Kőpárkányon könyökölvénsort hánytam sor hátuljába,oly gyorsan, ahogy az…

Tán merengő, gyenge indákbakapaszkodsz még, de védtelenül,gyermekekként vettetünk hátra,mígnem szép dacunk végleg elül...Már felejtkezünk.Sajnálom én, nagyon gyászolom,hogy csacsogó magzatunk nem lesz,test belőlünk izzadt jászolon,a szél sem ér a szerelemhez,mit elejt…

Nézz rám a vonatablakontúlról, a csöndüvegen át,vén koldusként hallgat, vakona világ, de szíved belát,s dúdol, én tudom, hogy dúdol!Míg sokadszor intesz sután,s homlokodon széjjelhúzolszáz gondráncot egymás után.Tudom, hogy dúdol, s hogy sziréndalánál szebb, s…

            …Figyelj rám egy percre, cimbora! Hallottál már a kalauzfákról? Nevezheti az ember az ilyet útmutatófának is, ha akarja.             Én messziről jöttem, a nyugati magyar hazából, az őrök földjéről (Quis custodiet ipsos custodes?), s mosoly…

            Magamba tekintek. Félelem. A szemináriumtól való félelem, de inkább attól való, hogy nem lesz bátorságom szólni, nem adok hangot az egészséges gondolatoknak, s betegséggé változnak át: testi gyengeséggé, étvágytalansággá, s az elme bomlott működési…

Nagy, nehéz éj száll a háztetőkre,örökké fog aludni a város,vak ború, hínárszövény benőttefallabirintban ki lesz a fárosz?Ki lesz, jaj, a világítótorony,mely virrasztva lelket hív magához,a szívmelegség vesztét jósolom,a hidegségben ki lesz a fárosz?A világ széles,…

Tudom azt az estét, nem volt régen,az állomáson ittam boromat,kibomló tavasz szagözönébenjött a vonat, és elment a vonat.Elment a vonat, te maradtál ott,boldog döbbenet, szép húsú végzet,fogadtalak: mint a regés álmot,mit szememre még anyám idézett.Ott, ahol az ablak előtt…

Vonat vitt a hegyek közé,akkor volt szeptember hava,mögöttem megyehatárok,s mind, kit ismertem valaha.Kimeredtem az ablakon,rengeteg erdőket láttam,s a »mi várhat rám« sóhajaelveszett a robogásban.Szekrény, ágy, bár nem ugyanaz,egyszerre csak idekerül:körülnéztem egy…

Csabafi Gábornak ajánlom.   Jó helyen laksz (és iszom). Közel a bolt (közel a pia), a park (és a betintázott haverok), egy köpésre van az emlékmű is, tűzrakóhelyekkel körülvéve, ott nyári estéken le lehet ülni, és sütögetni (és inni), amúgy meg jók az utak (nincs…

Hajad sötétlő zuhatag,simítja szép válladat,vallom, ha vallani szabad,gyönyörű, az éj virága vagy.S melyben lélek lettél, az alak:forrongó isteni munka.Mikor hozzám beszélsz, hogy halljalak,véremet lassítom. Zúgna.Szemedbena hajnalcsillag ragyogása.S nem minden ez, mit benned…

Nyugovóra térneka házban a fények,a házban az emberés benne szeszélyek.Egyre leválnak a ráncok, az árnyak,kettőre kívülreperdül a bánat.Háromra rezzenaz ablaküvegbena csillag az űrből,ér a kezedben.Bútorok pora jár,bomlik a szoba már,szívedre csendesen,fészkére a…

Ha tudják: még nem ebédelt,bőven adnak neki ételt,pincesoron kóborolvaszomját remek óbor oltja,ha az ajtón kopog fázva,eresztik a meleg házba,gyermekek váltig unszolják:meséljen, milyen az ország,fog magának jó szeretőt,s nem marad soká szem előtt,ismerőse minden virág,égen a…

A megkarcolt ablaküveg síkja,a lámpasor, mely megvilágítja,az ezer formát felvevő anyag,illat, mit egy érett nő hátrahagy,a becsukódó ajtó döreje,állomások sok izgő örege,a sötét üreg ülésem alatt,kabátból szökő bagarettaszag,fémből való fogódzók hidege,az indulás…

A lámpafény átüt a fekete lombon,megvakult házakban hallgat az éjszaka,nincs helyem a földön s szívemet bolyongom,hallván csak ennyit ott: még nem értél haza.Nem harcolják már hasztalan a harcukat,ilyenkor álmokat látnak az emberek:tudók és együgyűek, szegények, urak;s a…

Majdnem minden ruhám levetettem.Fekszem a fűben, nézem a kéket,melyben ideges robajjal úsznakfehér, anyátlan repülőgépek.Olykor kiürül, elnémul az ég,s a nyírre vándorol tekintetem,megkérdem némán a néma fától,mikor terem táltosbotot nekem?

Bolondítót, ész rablóját,erősekkel is bábozóthirdetnek a magasló fák,ráz ki a légbe a bozót.Hosszabbodó napok pedziks a verandán ülő illat,bőrünk alól már kitetszik,már ha lépünk, szinte ringat.E sejtés nekünk milyen jó!Örül a szem, meleg kristály,vágtat a szív,…