Lokomotívként zakatol el az idő,
fákat ültettünk, melyek most magoncok,
s várjuk gyümölcsüket a jövőbe nézvén,
amikor csekéllyé teszik a gondot.
Lokomotívként zakatol el az idő,
s néha félsz, hogy zordan, feketén elhagy,
félsz egy messzi állomástól, ahol leszállsz,
pedig még az élet…